Az utóbbi napokban, szinte minden arról szólt, hogy Sebastian Vettel nem hosszabbít a Ferrarival és 2020 végén odébáll. Az ok prózai. Új sheriff költözött a városba, Charles Leclerc. Benne látják a megmentőt, a jövő bajnokát és nagy kedvencét. Vajon mi vezetett odáig, hogy jobban bíznak egy olyan pilótában, aki csak 2 évet töltött eddig a száguldó cirkuszban, mint az elődeiben?

Előttem az utódom

Ha 10 éve valaki azt mondja, hogy a Ferrari a következő évtizedben egy kétszeres és egy négyszeres világbajnokot is leigazol, de mégsem lesz bajnok, valószínűleg senki sem hiszi el. Komoly problémákról beszélünk, miközben azért megjegyezném, ez idő alatt 5 második és 4 harmadik helyet szereztek a konstruktőrök között. Mindössze csak egyszer maradtak le a dobogóról. Ha összehasonlítjuk ALO és VET öt-öt évét, akkor statisztikailag a német jön ki győztesen. Mégis őt tartják most minden bajok forrásának Maranelloban, és alig várják, hogy megszabaduljanak tőle, miközben még ez az év hátra van a szerződéséből.

A Ferrari az F1 legsikeresebb csapata, 15 egyéni címet szereztek a pilótáik. Ebből ötöt Schumacher a 2000-es évek elején. Összehasonlításként, a McLaren versenyzői 12 cimet szereztek, miközben ők „csak” 1966-ban csatlakoztak a mezőnyhöz. Nem mondanám olyan nagy gödörnek ezt a 10 évet, volt már ennél sokkal rosszabb szériája is a csapatnak. A sok megváltóként leigazolt világbajnok közül csak Fangio és Schumacher tudta gyarapítani a világbajnoki trófeáik számát a piros autókban. A csapat, az olasz sajtó és a szurkolók csakis a győzelmet fogadják el, ebbe nem csak Alonso és Vettel bukott bele, hanem előtte sokan mások is. Az F1 siker receptje papíron egyszerű: a top 5 pilóta egyikét beülteted a legjobb autóba és kész. A Ferrari az első felét hiba nélkül teljesíti mindig, a második fázissal azonban gondok vannak. Ezt a múltban nem volt szokás elismerni, mára ez megváltozott, de a probléma ettől nem oldódott meg. Ez annak tükrében érdekes, hogy övéké a legnagyobb büdzsé. Nézzük, mik is vezettek odáig, hogy ez a tökéletesnek kikiáltott páros ilyen keserű véget ért.

Kezdjük 2010-el és Alonsoval! A spanyol szintén megváltóként érkezett a csapathoz, de öt éve alatt kétszer volt igazán komoly esélye arra, hogy ő legyen a végső győztes. Egyszer sem jött össze. Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy nem a kétszeres bajnokon múlt a dolog, szinte hiba nélkül vezetett azokban az években, óriási győzni akarással többet is kihozva a kocsiból, mint ami valójában benne volt. Igazából ekkor kezdődött az a bűnbak keresés, ami máig tart. Először Aldo Costa lett a fő bűnös, akire kirúgása után gyorsan lecsapott a Mercedes, és azóta is a csapat egyik legfontosabb tagja. Az eredmények nem lettek jobbak, a Schumacher érához szokott, meg azon felnőtt szurkolók egyre türelmetlenebbek lettek. A '14-ben bevezetett új motorformula a csapatot visszavetette a konstruktőri negyedik helyre, Alonso pedig kijelentette, hogy inkább belevág egy új projektbe a McLarennel, mert már nem hisz abban, hogy valaha is bajnok lesz az olaszokkal. Montezemolo Ferrari elnök és Domenicali csapatfőnök pedig gyorsan megtalálta a következő megmentőt a négyszeres bajnok Vettel személyében. A katasztrófális 2014-es idény viszont újabb bűnbakokat követelt. Sergio Marchione Fiat elnök komoly tisztogatásba kezdett, ami azért volt nagyon meglepő, mert az anyacég soha nem szólt bele nyíltan a Ferrari dolgába. Két ember kényszerült lemondani: Luca di Montezemolo - aki Enzo Ferrari aszisztenseként kezdte, de '91-től a Ferrari elnöke lett – és Stefano Domenicali, 2008 óta csapatvezető, aki életében csak a Ferrarinál dolgozott. Domenicali helyét az F1-ben járatlan Marco Mattiacci vette át, Montezemolóét pedig maga Marchionne. Év végére kiderült Mattiacci hozzá nem értése, és a szintén külsős, Maurizio Arrivabene jött a helyére. Tehát mire Vettel bekoltözött Maranelloba, a két főnök, akikkel megegyezett, már nem volt ott.

Vettel, mint négyszeres világbajnok érkezett a csapathoz, és mindenki biztos volt abban, hogy amit Alonsonak nem sikerült elérni, az neki sikerül, és olyan magasságokba kerülnek együtt, hogy még Schumacher rekordjait is megdöntik. Vettel az évek alatt megmutatta, milyen nagyszerű pilóta, de azt is, hogy néha könnyen elveszíti a fejét. Ezt a Red Bullnál lévő nagyon stabil környezet kiválóan kordában tartotta, és mivel futott a szekér, nem is nagyon figyelt erre senki. 2014 egy gyenge év volt a pályafutásában, de az még belefért 4 trófea után.

A 2015-ös év a felzárkózás jegyében telt, Vettel összetettbeli harmadik helye pedig egy elég jó alapnak tűnt. James Allison technikai igazgató - a Mercedes csapat második embere a ranglétrán - magánéleti problémák miatt váratlanul távozott Maranelloból, ami további fejtörést okozott a csapatnak, és bár Mattia Binotto személyében gyorsan megoldották a pótlását, tudása mindenképp hiányzott a következő évi autó kifejlesztéséhez. A csapat év végére visszajött második erőnek és mindenki a nagy áttörést vizionálta a következő évre.

2016-ban azonban kiderült, mennyire nem tudták pótolni Allisont, és a hatalmas elvárások alatt összeesett a csapat. Az autó teljesítménye messze volt az elvártaktól. Mexikóban először láttuk, hogy milyen frusztrált is Vettel, amikor verseny közben rádión elküldte a francba Charlie Whiting versenyigazgatót. Utólag már tudjuk, ez volt az első jele annak, hogy valami nem stimmel. Az évet végigszenvedve Vettel, végül negyedik lett a pontversenyben, 173 ponttal kevesebbet gyűjtve, mint Nico Rosberg. A Red Bull is megelőzte 70 ponttal az olaszokat a konstruktőri táblázaton. Arrivabene úgy döntött, most nem lesz bűnbak, nyugodtan dolgozzon mindenki a következő évi autón, aminek meg is lett az eredménye.

2017-ben Vettel és a Ferrari is nagyon erősen tért vissza, az első hat versenyből hármat megnyert, hármon pedig második lett, így vezetve a tabellát. Minden szép és jó volt, egészen Bakuig. Itt a safety car mögötti vélt vagy valós sérelemért oldalról direkt megpöckölte Hamiltont, amiért jött is a büntetés. Innentől kezdve valami megtört Vettelben, ami a szingapúri rajtbalesetben csúcsosodott ki. Ezeket, meg persze a Ferrari technikai hibáit kihasználva, HAM és a Mercedes a végén könnyedén győzött. A Vettel-Ferrari duó pedig megmutatta, hogy egy kétélű fegyver, ami ugyanúgy képes elejteni az ellenfelet, mint saját magát. Időközben azért a felek megállapodtak, hogy a következő három évben is együtt próbálják elérni a célokat.

2018-ban úgy tűnt, végre itt az áttörés. Top pilóta a nyerő autóban. A német bajnok az első 10 versenyből négyet behúzott, és vezette a tabellát. A tizenegyedik, német nagydíjon biztos kézzel vezetett a győzelem felé, ám hirtelen kicsúszott a safety car mögött és a gumifalban landolt. HAM a 14. helyről indulva megnyerte a futamot, s ez fordulópont volt a világbajnoki csatában. Az év második felében Vettel hibát hibára halmozott, onnantól kezdve már csak egy futamot nyert, míg Hamilton hetet. A német rekorder teljesen szétesett, és sajnos nem tudott visszajönni. A történethez hozzátartozik, hogy ekkortájt kezdődtek a belharcok Maranelloban. A Fiat és Ferrari elnök Marchionne elhunyt, helyébe John Elkann lépett. A csapatvezetői posztért pedig megindult a nyílt harc Arrivabene és Binotto között. Marchionne egyik utolsó döntése az volt, hogy Raikkönennel nem hosszabít szerződést a csapat, helyét pedig a Ferrari nevelésű Leclerc veszi át, aki mindössze egy évet versenyzett az F1-ben. Ezt Vettel, bár köztudottan nagyon jó barátságban van a finnel, rossz ötletnek tartotta. Év végén pedig talán a csapaton belüli utolsó igaz szövetségese is távozott Arrivabene személyében és Binotto lett az új főnök.

2019-nek úgy vágtak neki, hogy Vettel az első számú pilóta. Nem vártak még túl sokat a másodéves Leclerctől, csak annyit, támogassa Vettelt, később pedig majd eljön az ideje és átveszi a helyét. Az idő viszont sokkal gyorsabban elérkezett. Seb ott folytatta, ahol az előző évet abbahagyta, ráadásul Leclerc sokkal jobb volt, mint várták és már vele is meg kellett küzdenie. Ez még több hibát eredményezett. A csapat egy idő után elkezdett a monacói mögé felsorakozni, ami csak tetézte a bajokat. A bomba pedig Brazíliában robbant, amikor kiütötték egymást a versenyből, Binotto pedig nem nagyon tudott rendet rakni közöttük. Bár év végén megtartották a konstruktőri második helyüket, egyéniben azonban már nem lett meg a dobogó egyiküknek sem. Ráadásul LEC első Ferraris évében megverte VET-et. Ezzel pedig elérkezett az idő arra, hogy a Ferrari átgondolja, mi legyen  2020 után. Abban nem kételkedem, hogy megpróbáltak megegyezni a folytatásban, de egy négyszeres bajnok nem fogadja el azt, ha nem őrá épül a csapat. Vettel kijelentette, hogy nem az anyagiakon múlt a megegyezés, ezzel is egyértelmű utalást téve arra, hogyan képzeli el Binotto a csapat jövőjét.

Összességében azért kijelenthető, hogy kettőn állt a vásár. Vettel nagyon hullámzó teljesítménye sokszor érthetetlen volt. A Ferrari pedig rengeteg hibát követett el, pályán kívül és belül egyaránt. Persze, ők sincsenek könnyű helyzetben. Hiába a legnagyobb a kötségvetésük, 2018 kivételével nem tudtak az utóbbi 10 évben olyan autót összerakni, amely konstansan kiváló teljesítményt tudott volna nyújtani. Miután Binotto előrelépett csapatvezetőnek, kénytelen volt megtartania előző pozícióját is. Binotto nem túl tapasztalt vezető, és még ezt sem tudja teljes munkaidőben ellátni. Ez összefügg a második problémával: a szakemberhiánnyal. A mérnökök nagy része angol, a 10 csapatból hétnek a székhelye pedig Angliában van. Annyival több pénzt nem tudnak ajánlani nekik, amennyiért átmennének. Ráadásul a költségsapka bevezetésével erre még kevesebb esélyük lesz. Végül pedig az olasz precizitás hiánya az, ami hátráltatja őket. Ismét oda lyukadunk ki, hogy nem elég egy bajnokot megszerezni, ahhoz bajnok autó is kell. Ha az egyik nincs meg, akkor nem lesz trófea.

Leclerc, Vettel, Sainz

A vörösök nem vártak sokáig és gyorsan bejelentették ki lesz '21-től Leclerc csapattársa. Talán túl korán is. Vajon miért volt ennyire sürgős nekik? Hiszen van még idő, és hát ugye ők a Ferrari. Lett volna idejük válogatni, ehelyett villámgyorsan leigazolták Carlos Sainz Jr.-t. Ha jobban belegondolunk, nem is volt olyan sok opció a másik ülésre.

Azt már az elején egyértelművé tették, hogy akárki lesz is a választottjuk, bizony Leclerc lesz az első számú pilóta. Tehát egy tapasztalt, de nem túl öreg 25-30 közötti, dobogóra, vagy ha a helyzet úgy hozza, győzelemre képes pilóta kell, aki beáll Leclerc mögé, ha jön a parancs. Ezen pontok alapján a mezőny nagy része kiesett. A sokat emlegetett Mick Schumacher névleg jól hangzik, de egyik feltételnek sem felel meg. Valószinűleg még ötlet szintjén sem merült fel.

A Ferrari másik csapata az Alfa Romeo. Kézenfekvő lenne onnan választani, de a jó öreg Kimi már kicsit kiöregedett a kívánt korosztályból, meg amúgy is...ő Kimi....hagyják békén a hülyeségekkel. Giovinazzi 26 éves, Ferrari nevelés, de nem volt eddig túl meggyőző. Először a veterán finnel kéne valahogy felvennie a versenyt ahhoz, hogy komolyabban megfontolják.

A Mercedes pilótái elvileg könnyű prédák lettek volna, hiszen mindkettő szerződése lejár év végén. De csak elvileg. Sokat pletykáltak arról, hogy Hamilton átöltözik pirosba. De miért menne el a nyerő csapattól? A Mercedes szinte bármit megad neki, és a pályán kívül azt csinál, amit akar. Csak akkor venné fontolóra a váltást, ha jobb autóba ülne át, de erre nincs sok esély. Bottas pedig igazi hűséges másodhegedűs. Ráadásul a csapatfőnök, Toto Wolf a menedzsere. Minden kritériumnak megfelel, de valós esély nincs rá, hogy váltson.

A Red Bull nem adja sem a saját, sem az Alpha Tauri pilótáit, azon egyszerű oknál fogva, hogy jelenleg nincs, akit beültessen a helyükre.

A Renault párosa közül Ocon most írt alá, maradt tehát Ricciardo, akiről tudjuk, szívesen ment volna Olaszországba, de nem ilyen áron. Ő lett volna a tökéletes választás, egy apró bökkenővel. RIC nem fogadja el a másododpilóta szerepet, még a Ferraritól sem. Elég volt neki egyszer ezt végigcsinálni.

A Racing Point pilótapárosa be van betonozva. Perez már összenőtt a csapattal, Stroll pedig nem üti meg a Ferrari mércéjét. Ráadásul ő a főnök fia.

A Williams pilótái közül Latifi újonc, ez lesz az első szezonja, Russel pedig a Mercedes versenyzője, akit nem engednek csak úgy el. Ráadásul még nem tudjuk, mire képes valójában.

A Haas közel áll az olasz csapathoz, pilótái egészen biztosan egyből igent mondanának egy ajánlatra. Viszont egyik sem túl megbízható. Grosjean éppen csak megtartotta a helyét, azt is meglepetésre, rá nem lehet épiteni. Magnussenre inkább lehetne, szerintem jelenleg ő a legalulértékeltebb versenyző a mezőnyben. Nagyon kemény a pályán, néha átlépve egy-egy határt, de összességében az még belefér. Kellemetlen lenne az ellenfeleknek egy igazán jó autóban. Minden kritériumnak megfelel, csak egy a gond vele: nem túl szófogadó, és megtörténhet, hogy a pályán elfelejti a csapatutasítást.

A McLaren párosából Norrisban nagyon nagy potenciál van, de még túl fiatal. Marad tehát Sainz. 25 éves, egykori Red Bull nevelés, aki már megjárta a Renault is. Igaz, kiemelkedő teljesitményt az előző szezonig nem mutatott, de a hatodik helye igazán figyelemre méltó. Nem volt soha komolyabb problémája a csapatutasításokkal sem. Igazából ő volt az egyetlen valós opció az üres Ferrari ülésre. 

Helyére az angolok azonnal aláírtak Ricciardoval, ami bár nem volt meglepő, azért kicsit érdekes. Azt tudtuk, hogy a McLaren már akkor le akarta igazolni, amikor eljött a Red Bulltól. Akkor az ausztrál nagy meglepetésre a Renault választotta, de úgy tűnik, hamar kiábrándult a projektből. Ráadásul nem túl jó előjel, hogy egy verseny megtétele nélkül úgy gondolja, továbbra sem tud a francia gyártó előrébb lépni, hiába vannak nagy terveik. Sokan várták, mit lép erre a csapat, de úgy tűnik, egyelőre kivárnak. Jelenleg van egy gyári alakulat, akik pilótát keresnek és van egy szabad négyszeres bajnok. Első ránézésre ez elég egyszerű egyenlet, csakhogy a Renault évek óta nem tud előrelépni. Vettel pedig nem biztos, hogy belevágna egy ilyen kalandba. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Alonso visszatér régi sikerei színhelyére. 

Úgy tűnik, Vettel mindent vagy semmit fog játszani és megpróbál megegyezni a Mercivel. Ha nem jön össze, könnyen előfordulhat, hogy ez lesz az utolsó éve. Marketingértékben biztos, hogy óriási bomba lenne, ha beülne egy ezüst nyílba, de Vettel utóbbi mutatott teljesitménye nem biztos, hogy jó ajánlólevél. Wolffal köztudottan jóban vannak, viszont van egy -két akadály. Bottasnak hiába jár le a szerződése, Wolf a menedzsere és ha hozza a kötelezőt, akkor biztos a helye. Hamilton nem biztos, hogy akar egy veszélyes riválist maga mellé. Nem csak azért, mert ő Hamilton, hanem mert a többszörös bajnokok szeretik, ha rájuk épül a csapat. Mindig is így volt, és így is lesz. Ráadásul az egekbe szökne a fizetési kiadás, amit biztosan nem akar, amikor éppen arról pletykálnak, hogy a Daimler kivonul a sportból és csak motorszállítóként marad. Jelenleg Vettel egyetlen esélye az lenne, ha bekopogna Wolfhoz és közölné: ő bizony ingyen is versenyezne a csapatnál. Ez esetben valószínűleg azonnal összeállna az álomduó. Volt már ilyenre példa, amikor Senna ugyanilyen ajánlatot tett a Williamsnek '93-ban, mégis kikosarazták Prost miatt. Szóval még ez sem biztos, hogy bejönne. Egyelőre marad a sok kérdőjel.

Addig is drukkoljunk annak, hogy legalább drukkolhassunk. :)