Még mielőtt bármit is leírok, szeretnék valamit kijelenteni. Komoly dicséret jár minden versenyzőnek, hiszen egy olyan pályán teljesítettek futamot, ami még pénteken és szombaton egész egyszerűen alkalmatlan volt F1-es futamra. És ez nem a pilóták, a csapatok vagy a Pirelli hibája, hanem a hozzá nem értő szervezőké. A török pálya már jó ideje csak autóparkolóként, kölcsönzőként vagy roncstelepként üzemel (kinek melyik tetszik) és mint ilyen, nagyon komoly előkészületeket igényelt az, hogy futamot rendezhessen. Itt meg is dicsérhetnénk őket, hogy ezt megoldották, de ez inkább csak fél munka volt. Teljesen új aszfaltot kapott a pálya, csak éppen túl későn és túl silány minőségűt. A Pirelli szokás szerint új pályaként kezelte az Isztanbul parkot, és a megszokott legkeményebb keverékeket tervezte be. Igen ám, csakhogy a pálya semmilyen egyeztetést nem folytatott le velük arról, hogy mikor és milyen aszfalt fogadja majd a mezőnyt. Így kaptak egy, maximum két hetes aszfaltot, ami tükörsima lett és engedte magából az olajat. Ráadásul semmilyen betétfutam nem volt, így nem lehetett arra sem számítani, hogy azok egy kicsit letisztítják és minimálisan felgumizzák a pályát. A teljes mezőny úgy pörgött- forgott, mint Chuck Norris fénykorában egy 50 fős magánhadsereg ellen. Az ok egyszerű: a friss olajos aszfalt alapból nagyon csúszós (nyugodtan lengethették volna a piros-sárga zászlót minden sportbírói poszton), amihez alacsony hőmérséklet társult. Így képtelenség volt a hátsó gumikat olyan hőmérsékletre feltornázni, hogy az tapadjon, bármekkora leszorítóerővel mentek. Negyedik és ötödik fokozatban is még simán kipörögtek a kerekek, és aki volt olyan merész, hogy egy kigyorsításon egy pillanatra is gázt adott, egyből azt vette észre, hogy már a füvön van. Még egy teljes gázzal bevett kanyarban is olyan óvatosan kanyarodtak, mintha egy 10 literes fazék lenne az ölükben tele vízzel és egy csepp sem mehet ki. Na, és mit léptek erre a rendezők? Pénteken az éj leple alatt fogtak pár utcai autót és elkezdtek a pályán körözni szép komótos tempóban, hogy felgumizzák a pályát. :D Azért ezt az ötletet még John Cleese is megirigyelte volna, ha a Waczak szállóban autóverseny rendezésre adta volna a fejét. Azért elképzelem Michael Masi és Jo Bauer arcát, amint előadják nekik a nagy ötletet.

S ha ez nem lett volna elég, szombatra megjött az eső, így egy olajos-vizes pályát kaptak a harmadik FP-re és az időmérőre. Eredmény: az autók úgy viselkedtek, mint malac a jégen, és kb minden irányba mentek, csak egyenesen nem. A teljes nyomvonal olyan volt, mintha egy egybefüggő aquaplanning alakult volna ki rajta. Az inter- és esőgumik pedig pont annyira voltak alkalmasak, mint egy nappal korábban a slick abroncsok. Itt azért megjegyezném, hogy nem csak a pilóták szenvedtek, hanem a mérnökök is. Ugyanis egyszerűen senki nem tudta megmondani, mi lenne a megfelelő beállítás az időmérőre, azt meg pláne nem, hogy mi a futamra. Tehát nem volt más hátra, mint hogy szépen megtippeljék, és ebből lett az, ami.

A kvalifikáción óriási időkülönbségek alakultak ki, és egy olyan furcsa kép, hogy valamelyik autón az inter-, valamelyiken pedig az esőgumi működött jobban. Éppen kinek mi és néha még a Q1, Q2 és Q3 között is változott. Ami az időmérőből kiderült, hogy a RB, RP, Renault, Alfa Romeo négyes viszonylag jól beletippelt a beállításokba, és ezzel előnyre tettek szert. De annyira hatalmas lett a szórás, hogy az első 10 között majdnem 10 másodperc lett a különbség, és már azon kezdtem gondolkodni, ki fog kiszorulni a 107%-os szabályból. Egyedül a két Racing Point és Verstappen mozgott nagyjából egy szinten, ami már előrevetítette, hogy ez nem lesz egy unalmas futam. A felsorolt négy csapaton kívül a többiek pedig csak vakon tapogatóztak. Kár, hogy az egyetlen, aki pályán tudott maradni és tökéletesen ki tudott gyorsítani az a kóbor(?) kutya volt, aki beszökött a pályára és átszaladt rajta. Az időmérőhöz azért hozzátartozik még pár plusz infó, ami az alábbi táblázatban nem szerepel. A Q1-es sárga zászlós mizéria miatt a két McLarent hátrébb sorolták, valamint Gaslyt az utolsó helyre száműzték a parc ferme szabályok megsértése miatt. Latifi és Russell pedig a boxból rajtolt technikai gondok miatt. Nézzük, hogy is működött ez csapatokra lebontva!

Williams

Időmérő: Latifi nem tudott úgy körbe menni egyszer sem, hogy a pályán maradjon, Russell pedig... hát ez így alakult. A Williams technikai stábja igencsak tartalékosan állt fel, miután a csapat egy részének pozitív lett a tesztje. Becsülettel dolgoztak, de ez most erre volt elég. Azért legalább Grosjeant megverte a brit. 

Verseny: Latifi végig szenvedett, végül a 39. körben megadta magát a technika. Russell már a futam előtti kivezető körön megtörte az autót a boxutcában, ami elég rossz ómen volt a számára. A futam egy pontján még úgy nézett ki, hogy talán még a pontszerzésért is harcban lehet, de végül esélye sem lett rá és mindenki elment mellette. Próbáltak egy bátor taktikát meghúzni, és egyedüliként a mezőnyben inter gumikon rajtoltak, de elhibázott döntésnek bizonyult ez is.

Haas

Időmérő: Semmi különös nem történt, szokás szerint az utolsó ötben végeztek. Aztán persze a büntetések után előrébb léptek és a csapat bátor stratégiáit ismerve, benne volt a levegőben egy meglepetés.

Verseny: Magnussennek jó ideig esélye volt a tizedik helyért harcolni, de végül kijött az autó gyengesége. És ha ez nem lenne elég, a csapat ismét produkált egy olyan kerékcserét, amikor nem rakták fel rendesen az abroncsot. Azért ritkán látni olyat, hogy a boxutca kijáratából kell visszatolni egy autót. Úgy tűnik nincs olyan év, hogy ezt ne játszanák el valamelyik pilótájukkal. GRO pedig csak próbált a pályán maradni egészen a 49-ik körig. Nekik is jobb lesz minél hamarabb elfelejteni ezt a futamot. Meg ezt az évet is.

Alfa Romeo

Időmérő: Az idei legjobb eredményét érte el a csapat, hiszen mindketten bejutottak a Q3-ba, ami az erőviszonyokat tekintve igazi csodának számít. Minden dicséretet megérdemelnek.

Verseny: RAI és GIO is jól jött el, de ahogy elkezdett változni a pálya állapota, egyre kevésbé bírták tartani a tempót, és végül a reményteljes rajt után egy kiábrándító végeredmény született. Giovinazzi 11 körig bírta, Kimi pedig végig szenvedve a 15. helyig esett vissza.

AlphaTauri

Időmérő: Ha valaki állandóan szállítja idén a meglepetéseket, akkor az az AlphaTauri. Joggal várunk tőlük (főleg Gaslytól) remek eredményeket, de most ők sem találták a beállításokat.

Verseny: Az első kör végén a 12. és 13. helyen voltak KVY-GAS sorrendben, és ott is ragadtak. Nem volt nekik se előre, se hátra, tették a dolgukat, ami most erre volt elég. Eltűntek, mint szürke bikák a ködben.

Ferrari

Időmérő: Az olaszok a szabadedzések után jó eredményt vártak maguktól, ami aztán nagyon elmaradt, és a Q3-ba se jutottak be és nagyon úgy tűnt, egy dupla nullázásnak néznek elébe.

Verseny: Ehhez képest Vettel valami egészen szenzációs rajtot produkált és a kör végére már a harmadik volt. Végig tökéletes precizitással ment és legszebb éveit idézte minden mozdulata. 2018-ban a nürburgringi esős futamon elvesztettük ezt a Vettelt, most pedig egy hasonlóan embert próbáló versenyen visszakaptuk. Talán ez megint megfordítja a dolgok alakulását, mint ahogy anno a ’18-as futam. Leclerc ezzel szemben borzalmas startot produkált, beragadt a 14. helyre. Majd szépen összeszedte magát és szintén egy hatalmas versenyt futott. Egészen az utolsó kör végéig ott volt a dobogón. Kockáztatott a második helyért, ami nem jött be, így 2 kanyarral a vége előtt visszaesett a negyedik helyre. Ez benne van a pakliban ilyenkor, nem hibáztatom. Mindketten nagyszerűen mentek, és bizony jár a taps.

Renault

Időmérő: Nagyszerű időmérőt ment a Renault. A RP-t esélyük sem volt elkapni, de a McLaren-Ferrari kettős messze mögöttük volt teljesítményben, ami biztató volt.

Verseny: Az első kanyarban pont egymással értek össze, ami Ocon versenyének végét jelentette. Bár ha ez nincs, akkor sem valószínű, hogy a francia ebből pontot szerzett volna. Viszont talán nála volt az a pont, hogy megkockáztathattak volna egy slick gumis kiállást, hiszen nem volt vesztenivalója a 11. helyen. RIC-et pedig elérte az, mint az Alfa Romeókat, a kiváló szombat után egyszerűen eltűnt a tempó, miközben a riválisok feljöttek.

McLaren

Időmérő: Pont, mint a Ferrari. Nem hiába rajzoltak sormintát a 11. és 14. helyközött. Csak éppen ők még kaptak a nyakukba egy-egy büntetést is a Q1-ben figyelmen kívül hagyott sárga zászlók miatt. 

Verseny: Pont, mint a Ferrari másnap is. Az egyik pilóta fantasztikusat rajtolt (Sainz), a másik pedig borzalmasat (Norris). Ezután a spanyol hibátlan versenyzést mutatott be (úgy, mint Vettel), és jutalma egy ötödik hely lett. Norris pedig a 18. helyről jött fel a 8.-ik helyre (ugyanolyan kitartóan mint LEC). Mindketten komoly teljesítményt raktak le az asztalra és sajnálhatják, hogy nem figyeltek a Q1-ben, mert simán partiban lettek volna a Ferrarival és Perezzel a végére ők is. Az lett volna csak az igazi csata!

Racing Point

Időmérő: Nagyon sokat szoktam bántani szegény Lance Strollt (Nem hiszem, hogy többet a kelleténél.), de azt már párszor említettem, hogy esőben szerintem nagyon jó a srác és egy átlagos pilótából hirtelen kiváló lesz. Szerencsére nem cáfolt rám, és egy tökéletes körrel elvitte a pole-t a hibázó Verstappen elől. Tökéletes munka volt. Mint ahogy Perez harmadik helye is igencsak figyelemreméltó.

Verseny: Hát, hogy nincs a csapatnak egy normális hétvégéje az biztos. Lehet, hogy már le is tettek erről Szafnauerék. A verseny feléig ez egy „sima” kettős győzelemnek nézett ki, aztán beütött a krach. Kicsit lejjebb majd ki is fejtem, miért alakult ez így nekik. Mindenesetre legalább mentették a menthetőt, és Perez ismét bebizonyította, hogy van, amit nem lehet pénzért megvenni. (Na, jó, ez gonosz volt, elismerem.). Stroll mindent tökéletesen csinált egész hétvégén és hatalmas pechje volt.

Red Bull

Időmérő: Az energiaitalosoknak valószínűleg az egyik szemük sírt, a másik nevetett. Az autó működött, Albon is jól ment, Verstappen meg szokás szerint kiválóan, csak egy hibát vétett a Q3-ban, de mi gond lehet, hiszen a Mercedes kiszállt a versenyből. Erre fel jön Lance Stroll és egy tökéletes körrel elviszi a pole-t.

Verseny: Na, de nem baj, jó a második hely. Majd a versenyen! Az autó nagyszerűen működik, és nálunk van Max. Csak hogy most pályafutása legrosszabb rajtját produkálta, és csak a szerencsén múlott, hogy nem esett még hátrébb. Aztán a tőle szokásos módon gyorsan rendbetette a dolgait, és máris ott volt megint az élbolyban előbb Vettelt, majd Perezt szorongatva. És nem sokkal azután, hogy megkapta a friss inter gumikat, egy olyan apró hiba miatt, ami normál esetben fel sem tűnik, egyből keresztbefordult a pályán és mehetett megint a boxba. Ezzel nem csak a győzelmi esélyei úsztak el, hanem a dobogó is. Viszont az, hogy egyedüliként 3 cserével is a hatodik lett, mindenképp dicséretet érdemel. Albon is hasonlóan járt, bár neki elég volt két boxlátogatás. Egy darabig úgy nézett ki, ez lehet az ő nagy versenye, de végül VER mögött végzett. Most nem fogom azt mondani, hogy ez nem elég (pedig nem az), hiszen ő is komolyan megharcolt az elemekkel.

Mercedes

Időmérő: A címvédő is betévedt a beállítások sűrű erdejébe, ahonnan nagyon úgy tűnt, nincs kiút. Amikor Hamilton jókedvűen és elégedetten nyilatkozik egy hatodik hely után 5 mp-cel lemaradva a pole-tól, egy esős pályán, akkor tudhatjuk: nagy a baj a címvédő csapatnál. Bottasra ugyanez érvényes, egyszerűen vezethetetlen volt az autó, mármint Mercedes léptékkel mérve.

Verseny: Hamilton tökéletesen kapta el a rajtot, felrepült a harmadik helyre, majd a túl hideg fékek kifogtak rajta és gyorsan visszaesett a rajtpozíciójába. De legalább pályán maradt. Ezután elsők között jött ki kereket cserélni majd megmutatta… mit is? Egy kis varázslatot. Mégpedig azt, hogy kell menni kerek 50 kört használt inter gumikon, míg sokan mások két vadiúj szett interrel sem boldogulnak. Mindezt egy olyan pályán, ahol az is kihívás, hogy egyenesben maradjon az autó. Erre tökéletes példa a csapattársa, aki úgy ment, mintha a Mercedes prémium kategóriás fűnyíróját tesztelné a török piacra. Oké, az első megforgásról nem tehet, hiszen Ocon keresztbe állt előtte, csak próbálta kikerülni. Viszont amit a maradék 57 körben bemutatott, arról maximum csak Massa tudna mesélni, aki kb ugyanezt produkálta a 2008-as, esős Brit GP-n (amit amúgy Hamilton nyert, leiskolázva a mezőnyt). Bónuszként pedig megint kapott egy kört a csapattárstól. Nagyon sokan beleszálltak a finnbe, hogy alkalmatlan erre az autóra ez után a futam után. Azt nem vitatom, hogy messze van Rosberg szintjétől, de egy verseny alapján nem lehet kijelenteni ilyet. Mutasson valaki a mezőnyből csak egy embert, akinek nem volt hasonlóan borzasztó versenye karrierje során.

Na, akkor nézzük, mi vezetett oda, hogy Hamilton az időmérőn 5mp-es, a futam elején 20 mp-es hátrányból egy több mint fél perces előnyt hozott össze kockás zászlóig. Meg úgy általában hogyan alakult ki ez az egész.

Nagyon ritka az, amikor egy versenyen belül folyamatosan (szinte 10 körönként) változnak az erőviszonyok. A futam különböző szakaszaiban a Racing Point, a Ferrari, a Mercedes, a Red Bull és a McLaren is volt a mezőny leggyorsabb autója. A csapatok szinte csak tippelgettek a beállításokkal egész hétvégén, és ami pl nem működött szombaton (McLaren, Ferrari, Mercedes), az nagyjából ugyanolyan körülmények között sok-sok másodpercet ért vasárnap. Ugyanez fordítva is működött természetesen (Renault, Alfa Romeo). Ráadásul még különösebbé teszi a dolgot, hogy tervezni sem tudtak előre, hiszen sejtésük sem volt, hogy milyen idő lesz a versenyen. De a fő gond maga az aszfalt volt, ami azon túl, hogy ezeknek az autóknak szinte jeges felület, annyira hideg volt, hogy lehetetlen volt felmelegíteni a száraz abroncsokat rajta. Márpedig ha nincs hőmérséklet, nincs tapadás, és ha nincs tapadás, nem lesz hőmérséklet. Bekerültek egy ördögi körbe, amiből nem volt kiút, hiszen a parc ferme szabályok tiltják a beállítások változtatását a kvalifikáció megkezdésétől. Ilyenkor fordul a kocka és nem a pilóta támaszkodik a mögötte lévő technikai stábra, hanem a pont fordítva. Ahogy változott a pálya állapota, úgy változtak az erőviszonyok is, éppen kinek volt jó az aszfalt. Ez szépen kirajzolódott futam közben. A gond csak az volt, hogy egyszerűen nem lehetett előzni, főleg a verseny első felében. Hiába volt valaki akár 2 másodperccel is gyorsabb az előtte haladónál, ahogy szélárnyékba ért, vagy letért az ideális ívről, egyből a pálya szélén találta magát. Erre tökéletes példát szolgáltatott a Hamilton-Vettel párharc (ki gondolta volna, hogy idén lesz még ilyen), a Leclerc-Perez és a Verstappen-Perez csata is. A DRS segített ezen valamennyit, mivel adott annyi plussz lendületet, hogy a fékezési zónában már a támadó vissza tudott térni az ideális ívre, így pályán tudta tartani az autót. Nézzük a szerencsefaktort! Mert az elengedhetetlen egy ilyen versenyen, ennyire kaotikus körülmények között. Ebben egyértelműen Stroll húzta a legrövidebbet. Vettel és Sainz a 33-ik, Leclerc a 30-ik, Albon pedig 34. körben volt kint a második kerékcseréjén. Strollt a 36-ikban hívták ki, pont akkor, amikor kiderült, hogy az új köztes esőgumik csak az első két körben nagyon gyorsak, utána viszont csak a szenvedés jön sok körön keresztül, amíg egyszer csak újra elkezdenek működni. A RP ezt most vagy későn ismerte fel, vagy csak egyszerűen későn jöttek meg hozzá az adatok (mert ugye minden csapat figyeli mindegyik csapat versenyzőjét) a többi pilóta tempójának kiszámításából. Az viszont mindenképp a javukra írható, hogy gyorsan kapcsoltak, és látva mi a helyzet, egyből rájöttek, hogy ez rossz ötlet, és ha nyerni akarnak, Perezt kint kell hagyni. Viszont mivel a mexikói addig elég nagy tempót diktált, hiszen úgy volt, nyugodtan használhatja az abroncsait, hirtelen spórolós üzemmódba kellett kapcsolni, hogy kibírja a verseny végéig. Checoról tudjuk, hogy nagy „gumimágus” amit ezúttal is bizonyított. Elmondása szerint még egy kört nem bírtak volna ki a gumijai. És ráadásul abban is szerencséje volt, hogy új intereket kapott az első kiállásnál, máskülönben nem úszta volna meg a második kerékcserét. Ezért tudta utolérni Leclerc és Vettel is a végére. Tehát a mezőny azon kívül, hogy folyamatosan küzdött a körülményekkel, még abba a csapdába is beleesett, hogy a versenytáv második felére az interek már nem voltak jók (kivéve az első pár kört), a slickek pedig még nem voltak jók a pályára. Na, és ekkor jött az Hamilton varázslat, amit az F1 történetében szerintem csak nagyon kevesen tudtak eddig, és ami elválasztja a klasszist az igazi zsenitől. A címvédőnek mindig is nagyon feküdtek ezek a felemás körülmények. Bár az esőmenők közé soroljuk (teljes joggal), amit talán a legjobban tud ebből a mezőnyből az pont ez se ilyen-se olyan aszfalton való tempó.

A Mercedes nem nagyon tudott neki segíteni, hiszen a gumik, amit felrakhattak volna neki adott volt. Ezért a „magad uram, ha szolgád nincs” alapon Hamilton (Perezzel együtt) megalkotta az intersclick gumikat verseny közben, ami éppen tökéletesen működött, pont addig, ameddig kellett. És hogy miben rejlik az igazi zsenialitás? Abban, hogy HAM mindezt úgy vitte véghez, hogy a 8-ik körben használt intermediate abroncsokat raktak fel neki, megspórolva az új szettet a végül soha el nem jövő második cserére. Hamilton pedig szépen türelmes kivárta a Hammertime idejét és fél perccel Perez előtt végzett. Ezzel pedig igencsak stílusosan bebiztosította hetedik világbajnoki címét. Lehet mondani, hogy csak egyet előzött az egész futamon, ami igaz is. Csak egyet, méghozzá Perezt az első helyért. Kell több? Aligha. A türelem, a rutin, a verseny megfelelő olvasása menet közben, a tökéletes gumikezelés az, amit ez a nagydíj kiválóan lemodellezett nekünk. Az utolsó Török GP-n, három ember volt a mezőnyben az idei indulókból. Sebastian Vettel, Lewis Hamilton és Sergio Perez. És ez nem azt jelenti, hogy nekik bármilyen előnyük volt a pályaismeret miatt, hanem csak azt, hogy sok csatát megéltek már. A türelem és a stratégia dobogót ért mindhármójuknak. Pedig alakulhatott volna ez másképp is. Ha Strollt nem hozzák ki, nyerhetett volna, ha Verstappen türelmesebb Perez mögött, nyerhetett volna, ha Vettel, Leclerc, Albon vagy Sainz nem jön másodjára kereket cserélni, nyerhetett volna. Vagy legalábbis esélyük lett volna harcolni a győzelemért. De egyik sem történt meg. Hamiltonon sokszor élcelődik a nép (sokszor jogosan), hogy mindig panaszkodik a gumikra, miközben azoknak semmi baja. Monzában és itt is ő döntött úgy, hogy nem akar cserélni, mert meg tudja oldani az adott abroncsokkal és mindkétszer meg is tette. Nincs kizárva, sőt biztos vagyok benne, hogy ezeket a dolgokat Verstappen, Leclerc, Norris és Russell is képes lesz majd felismerni. És türelemmel kivárni azt, hogy eljöjjön az ő idejük egy –egy versenyben. Bőven vannak erre utaló jelek. Valószínűleg ez nagyon hamar meg is fog történni, de ez most még nem az a verseny volt. És amikor azt mondjuk, hogy Hamilton csak azért nyeri össze magát, mert a Mercedes… .

Itt egy Vettel idézet vasárnapról az immár hétszeres világbajnokról: „Ez nagyon különleges számunkra, mert szemünk láttára íródik a történelem. Ő a korszakunk legjobbja, ez nem is lehet kérdés. Összehasonlítani mindig nehéz… hogyan állítsuk párhuzamba Fangiót és Stirling Mosst a mi generációnkkal? Nem lehet. Lehet, hogy hasznavehetetlenek lennénk azokban az autókban, mert majd’ összesz*rnánk magunkat. De lehet, hogy ők is ugyanúgy haszontalanok lennének a mi autóinkban, mert azok túl gyorsak számukra. Ezt ki tudja? De ez nem számít. Minden korszaknak megvannak a kiemelkedő alakjai, és Lewis kétségkívül a mi éránk legjobbja. Ez a verseny a legjobb példa rá. Nehéz, majdnem kétórás futam volt, amin alig lehetett pályán maradni. És őszintén szólva, nem is az ő versenye volt, mégis nyert. De ismét előhúzott valami különlegeset a kalapból, amiért minden dicséretet megérdemel.” (planet1)

És most legyen ez a végszó.