Mészáros Sándor a Formula.hu Főszerkesztő-helyettese, a Száguldás és cirkusz könyvek szerzője valamint a formula podcast és a paddock állandó tagja. Ezernyi dolga és idei könyvének szerkesztése között az eslő kérdésre igent mondva egy nagyszerű interjút kaptam tőle. íme:

F1rka: Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést erre az interjúra. Mennyire gyakori, hogy te vagy az, aki válaszol a kérdésekre?

Mészáros Sándor: Nekem kell megköszönnöm a lehetőséget és az érdeklődést. Hogy mennyire gyakori? Úgy fogalmaznék: az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy hazai és külföldi orgánumok is megkeresnek kérdésekkel. 

F1rka: Van neked egy igencsak különleges F1-es belépőd. Mi is ez pontosan és mikor kaptad?

M.S.: FIA F1 permanent pass, azaz állandó sajtóakkreditáció. A sajtóakkreditációknak két kategóriája van az F1-ben: a race-by-race és az állandó. Race-by-race esetén minden alkalommal külön kell kérvényezned, amikor valamelyik versenyen jelen akarsz lenni, az állandót az évad elején kiadják és viheted magaddal egész évben, minden futamra és tesztre érvényes, külön kérvény nélkül. Utóbbit korlátozott számban adja ki az FIA, amennyiben eleget teszel különféle kritériumoknak. Ehhez alap, hogy jelen kell lenned az előző évad összes futamának több mint kétharmadán, de a közhiedelemmel ellentétben ez nem elég. Az FIA sajtóiroda munkatársai az állandó akkreditációk odaítélésekor mérlegelnek olyan szempontokat is, hogy mennyire vagy aktív az évad során, a munkád mennyire jelentős a saját országodban és azon kívül, vagy épp azt, hogy mekkora az elfogadottságod az F1-ben. Az állandó akkreditáció érvényes a rajtrácsra is, például, de számos egyéb más haszna is van. 2019-ben kaptam meg először a lehetőséget és a pass átvétele után Melbourne-ben az FIA sajtómunkatársai is gratuláltak, utánanézve ugyanis megállapították, hogy ez volt az első alkalom, hogy magyar újságíró bekerült ebbe a körbe.

F1rka: Mi fogott meg az F1-ben? Mi az első emléked a sportról?

M.S.: Néhai édesapám masszív rajongó volt már a ’70-es években, és mindent megtett annak érdekében, hogy az anyatejjel magamba szívjam az F1 szeretetét, a ’fertőzés’ egyértelműen neki köszönhető. Amire egy pici gyerek emlékezhet (tévéközvetítések, rommá lapozgatott hazai és külföldi kiadványok), azokra természetesen én is emlékszem, de a ’86-os Magyar Nagydíj az végképp betette a kiskaput. Apukám nyakában ülve néztem a versenyt a Hungaroringen, ami szerintem meg is pecsételte a sorsomat. Szegény, nagyon várta, hogy élőben lássa az F1-et, de végül alig látott valamit, mert mindvégig azon volt, hogy a nyakában ücsörgő hatéves kiskölöknek a lehető legjobb kilátást biztosítsa.  

F1rka: Te vagy a legjobban informált magyar F1-es újságíró, és ma már mindenki ismer téged a Paddockban. Megbíznak benned, már amennyire meg tudnak bízni egy újságíróban. De tudjuk, hogy a versenyzőknek és a csapatoknak megvannak azok az újságírók vagy kiadványok, akikkel szívesebben társalognak.  Volt olyan pont, amikor azt mondtad magadban, hogy "Ez az, most már a kör tagja vagyok"?

M.S.: Nagyon érdekes kérdés, ugyanis jómagam úgy vélem, hogy ebben a szakmában annál nagyobb hibát nem lehet elkövetni, mint amikor valaki azt gondolja, hogy „ez az, most már a kör tagja vagyok”. Tény, hogy rengeteg olyan dolog történt velem az elmúlt években, amikről a kezdetek kezdetén álmodni sem mertem, de a filozófiám továbbra is változatlan: az F1 köszöni szépen, nagyon jól megvan nélkülem, így folyamatosan kell munkálkodni azon, hogy a körforgás része maradhassak. 

F1rka: A Formula magazin és a Formula Podcast oszlopos tagja vagy. Komoly tényezők vagytok nyomtatott és online felületen egyaránt. Mennyire van még létjogosultsága egy nyomtatott havi magazinnak 2020-ban az F1-ben?

M.S.: A gazdasági rész nem az én asztalom, viszont hiszek benne, hogy a nyomtatott kiadványaink tartalma adja azt a pluszt, amiért egy -szerencsére elég széles- réteg továbbra is úgy gondolja, hogy érdemes bizalmat szavazni a lapnak és a könyveinknek. Kollégáimmal együtt remélem, hogy a nyomtatott kiadványok eltűnésével kapcsolatos jóslatok ellenére ez még jó sokáig így marad.

F1rka: A közösségi média miatt a szurkolói megnyilvánulások egyre szélsőségesebbek lettek. Titeket is értek már támadások nem egyszer. Mennyire követed nyomon a szurkolói csoportokban a kommenteket?

M.S.: Őszinte leszek: hihetetlenül kevés időm van erre, így jóformán semennyire. A kollégáim figyelnek, tőlük értesülök arról, ha egy-egy ügy nagy port ver fel, de olyan eddig sem fordult elő, hogy a kommentek hangvételéhez igazítottuk volna az anyagaink tartalmát, és ezután sem fog.

F1rka: Váltsunk témát! Azt szoktad mondani, békeidőben minden más. Jelenleg nem egyszerű a sajtó élete sem a vírus miatt. Könnyebb vagy nehezebb összehozni egy-egy interjút a versenyzőkkel?

M.S.: Amikor a kényszerszünet elkezdődött, szerintem elég jó volt a felhozatal nálunk, hiszen hetente csatlakozott hozzánk egy-egy komoly, nagy név a #FormulaHUPodcast adásaiban és bármilyen hihetetlen, külföldi, nagy kiadványoknál dolgozó kollégáktól is számos elismerő, olykor még irigykedő szót is kaptam visszajelzésként. Amióta elindult a szezon, podcast frontján kissé bonyolultabb a helyzet, hiszen a versenyhétvégék keretein belül készült interjúkat hanganyag formájában nem, csak írásban közölhetjük tovább. Nagy változás egyébként nincs, nagyjából ugyanannyi szervezést igényelnek a külön anyagok. A permanens akkreditáció ezen a fronton is nagy segítség, ugyanis ennek köszönhetően gyakorlatilag az FIA és a csapatok által szervezett összes online sajtóeseményen jelen lehetek.

F1rka: Amikor a Paddockban kószálsz áldozatra várva, vagy online interjúkérést intézel, van külön kérés a főszerkesztődtől (Bethlen Tamás)? Például, hogy Ricciardóval rég volt interjú, ideje lenne elkapni, vagy ami éppen alakul az van?

M.S.: Nagyon ritka az, hogy specifikus kérés érkezik tőle. Egyrészt egy ekkora lapcsoportot életben tartani és működtetni emberfeletti feladat, kiváltképp ezekben a vészterhes időkben, így van neki dolga éppen elég. Másrészt az esetek túlnyomó többségében van miből válogatni, mert mindig vannak interjúalanyaink és kész anyagaink is. A gyakorlat az, hogy a szerkesztőségi kollektívánk közösen dönt arról, hogy mi vagy ki kapja a reflektorfényt.

F1rka: Hogyan néz ki egy normál, békeidős versenyhétvége nálad? Mikor érkezel a helyszínre, mennyi időt töltesz a pályán, mennyi cikket kell megírnod, mikor távozol a városból?

M.S.: A legtöbb helyszínre szerdán érkezünk, csütörtök reggeltől vasárnap estig orrvérzésig kint vagyunk a pályán, és hétfőn indulunk haza. Jómagam hírszerző beállítottságú vagyok, ezért igyekszem minden egyes napon minél több időt tölteni ott, ahol a dolgok történnek, ahonnan az információk jönnek. Minden napon jelentkezünk néhány anyaggal a helyszínről, hangulatjelentésekkel például, de temérdek olyan apróság van, amit némi megbeszélés után nem is én magam, hanem az itthon ténykedő kollégák dolgoznak fel.

F1rka: Tudom, a legnagyobb sztárokkal szinte lehetetlen négyszemközt beszélgetni. Volt már  olyan, hogy rákérdeztél, amolyan minden mindegy alapon és meglepődtél, mert igent kaptál? (Ha igen, ki volt az és mikor?)

M.S.: Ne feledd, hogy a legnagyobb sztárok is emberek, szóval, ha megfelelő helyen és időben szólítod meg őket, simán lehet esélyed. Gyakran hallod például, hogy Toto Wolff elérhetetlen és csak a legöregebb rókákkal áll szóba, pedig egyáltalán nem ilyen. Ha elég időt töltöttél a környéken, még számcserére is hajlamos. Rengeteg élményem volt az F1-ben a versenyeken megforduló más sportolókkal, színészekkel, egyéb hírességekkel is. Ha egy abszolút pozitív élményt kellene felidéznem, akkor a Linkin Park énekesét, Chester Benningtont mondanám, aki betoppant a Mercedes motorhome-ba, leült hozzánk és pár perc múlva már úgy beszélgettem hármasban vele és Zsoldos Barnával (kiváló kollégámmal, barátommal), mintha régről ismernénk egymást. Néhány hónappal később megdöbbenve értesültünk a halálhíréről. Mondok egy negatív élményt is, Hugh Grantet, akihez szintén udvariasan közeledtünk, de még csak emberi gesztust sem kaptunk tőle. Szerencsére ez egyedi eset volt, mástól ilyet még sohasem tapasztaltam.

F1rka: Milyen a viszony az F1-es újságírók között egy hétvégén? Ez is amolyan Piranha Club féle versengés a hírekért, vagy inkább baráti a viszony?

M.S.: Ami a sajtótermet illeti, két tábor van: a britek és mindenki más, közöttük mi. A brit újságírók mentalitása egészen sajátos, tisztelet a néhány kivételnek. Mivel az F1 egy szigetországi központú sport, a többségük úgy gondolja, hogy csak ők léteznek és senki más, ami annak fényében különös, hogy aki figyel, láthatja, hogy az igazán erős, ütős sztorikat hosszú évek óta nem a brit újságírók szállítják. A két táboron belül is van némi versengés, természetesen, de alapvetően baráti a viszony, és nagyon sokszor előfordul, hogy együtt dolgozunk, együtt nyomozunk egy-egy sztorin. Büszke vagyok arra, hogy olyan kiváló kollégákat mondhatok barátaimnak külföldről, mint például Dieter Rencken és Michael Schmidt

F1rka: És itthon, a hazai Formula 1-es médiában?

M.S.: Teszi mindenki a dolgát, de persze vannak barátságok. Ha az utóbbi néhány évet nézem, már említett barátommal, Zsoldos Barnával, a Nemzeti Sport szakújságírójával több időt töltöttem, mint néhány családtagommal, ráadásul olyan kalandokat éltünk át, amelyeket túlzás nélkül lehet életre szóló élményeknek mondani. Ugyanez igaz az M4 Sportos barátaimra is. Szabó-Biczók Szilárd operatőr-legendával és a pitriporterekkel, Ujvári Mátéval és Szeleczky Ádámmal is megannyi olyan sztorit éltünk meg együtt a világ különböző tájain, amelyekről talán álmodni sem mertünk. A szóban forgó srácokkal egyébként nem csak szakmai fronton, hanem a magánéletben is nagyon közeli, jóbaráti a viszony.

F1rka: Legendás versenyzőkkel és csapatfőnökökkel is sikerült már exkluzív interjút csinálnod. Van bakancslistád? Ki az, aki mellett még nincs pipa?

M.S.: Jack Brabhamről sajnos lemaradtam, Clarkra, Hulme-ra, Graham Hillre és Rindtre nyilván esélyem sem volt, rajtuk kívül viszont John Surteestől kezdve az összes világbajnokkal alkalmam nyílt már négyszemközt beszélgetni, interjút készíteni, néhányukkal pedig egészen jó kapcsolat alakult ki. Hiányérzetem nincs, de ha mégis mondanom kellene valakit, akkor Brian Johnsont, az AC/DC frontemberét mondanám, aki óriási F1 és motorsportrajongó, sőt, maga is versenyzett. Vele biztosan óriási élmény lenne egy beszélgetés!

F1rka: Szinte nincs olyan pilóta a jelenlegi mezőnyben, akit már ne ismertél volna azelőtt, hogy F1 pilóta lett. Mennyire nehéz elválasztanod a szimpátiát, amikor értékelned kell a teljesítményüket? Van kedvenced, akinek drukkolsz?

M.S.: Nincs kedvencem, nem szurkolok senkinek. Akit ez a műfaj „benyel”, abban a szenvedélynek és a lelkesedésnek olthatatlannak kell lennie, de a benne rejlő szurkoló meggyőződésem szerint előbb-utóbb kivész. Legalábbis így egészséges. Mint említetted, sokan vannak a jelenlegi mezőnyben, akiket már jóval az F1 előtt alkalmam nyílt megismerni, és ezzel együtt tudok olyan részleteket is a hátterükről, amelyek a szélesebb nyilvánosság előtt talán nem annyira ismertek. A teljesítmény megítélésében ezek nem befolyásolnak, de az adott egyéniség értékelése során emiatt előfordul, hogy más a véleményem, mint a többségnek.

F1rka: Kedvenc témád: régen minden jobb volt. Tudom, hogy mennyire ellene vagy ennek a mantrának, azonban neked is rengeteg történeted van a régebbi időkből. Mint amikor Alesit te-hoztad vitted mindenhova, hogy ne kelljen kocsit bérelnie. Tényleg nem hiányoznak azok az idők?

M.S.: Nekem azokkal van bajom, akik mániákusan és meggyőzhetetlenül hangoztatják a „régen minden jobb volt” mantrát és meg sem próbálnak tudomást venni a jelenről és arról, hogy ez egy fantasztikus sportág volt a közelmúltban is és most is az. Persze én is szívesen visszamennék az időben és megtapasztalnám, hogy milyenek voltak a régi korszakok – ki ne tenné? Pontosan ezért imádok régi idők nagyjaival beszélgetni, hiszen ennek köszönhetően jobban kirajzolódik, hogy milyen lehetett egy-egy korszak.

F1rka: Egy interjú alatt mennyi a pilóta válaszaiban a csapat által előre megírt szöveg és a teljesen őszinte válaszok aránya?

M.S.: Természetesen a versenyzők zöme tartja magát a csapat által előre betanított kommunikációs irányokhoz, de azért ők is igyekeznek, hogy amikor csak lehet, őszinteséget csempésszenek a mondandójukba. Tapasztalataim szerint sok múlik a kérdezőn is, ha elfogadottabb, ismertebb vagy, jóval őszintébb válaszokra számíthatsz, de nyilván nem minden témakörben. 

F1rka: Akkor nézzük a jelenlegi mezőnyt! Mit gondolsz, mennyire fog átalakulni az erősorrend 2022-tòl?

M.S.: Nagyon szeretném én is, mint mindenki más, hogy az új szabályok és a költségvetési limit összerázza valamennyire a mezőnyt, de a józan ésszel gondolkodva mégis úgy vélem, hogy akik eddig nagyon jók voltak, ezután is nagyon jók lesznek. A költségvetési limit kétségkívül érdekes próbálkozás, de úgy gondolom, hogy kreatív könyvelők és számviteli szakemberek mindig voltak, vannak, sőt lesznek is, így bizonyos tekintetben akár jogos is lehet az a felvetés, hogy a versenyzők és a konstruktőrök mellett 2022-től nekik is lehetne majd vb-címet adni…

F1rka: A Liberty terve az évi 25 futam. Hogy viszonyulsz ehhez? Jó irányba kormányozzák a hajót? Sajtósként mi a különbség az Ecclestone- és a Liberty- éra között? Észrevehető az "amerikaizálódás"?

M.S.: Nagyon bízom benne, hogy nem lesz évi 25 futam és tudom, hogy nagyon sokan vannak a sportágon belül, akik hozzám hasonlóan ebben reménykednek. A tavalyi 21 futamos szezon a rekordhosszúságúak közé tartozott, ebből nekem 17 volt meg a helyszínen és már az is megterhelő volt. Akik mindet végigcsinálták akár sajtómunkásként, akár valamelyik csapat munkatársaként, azok teljesen kikészültek Abu Dhabira. A kérdésed másik részére az a válaszom, hogy jóval nyitottabb jelenleg az F1, mint Ecclestone úr idején volt és szerintem többet kapnak a pénzükért azok a nézők, akik jegyet váltanak a futamokra. Kétségkívül több a látványosság és a program a helyszíneken, mint régebben volt. Ahogyan az idei Melbourne-ügyet kezelte a Liberty, az egyáltalán nem tetszett, az viszont tiszteletre méltó, hogy a kezdeti szkepticizmus ellenére a pandémia közepette is össze tudtak rakni egy szezont. Az irány nem rossz, de adjunk még nekik néhány évet, hogy lássuk, mennyire sikerül egyben tartaniuk ezt az egészet, Ecclestone ugyanis ebben volt a legnagyobb mágus…

F1rka: Játszunk egyet? Mondok pár dolgot, te pedig rávágod mi az az egy szó, ami egyből eszedbe jut róla:

- Kedvenc pálya: Suzuka

- Kedvenc pilótád: Häkkinen

- Le Mans: autósportünnep

- Indy500: bakancslistás

- Akire bármikor számíthatsz, ha kell egy interjú: sokan vannak (de ez már nem egy szó)

F1rka: Rengeteg vicces és meglepő történeted van, amivel időről időre szórakoztatod a követőket. Neked személyesen mi a kedvenc sztorid?

M.S.: Egy klotyós sztorit már elmeséltem a podcastben Juan Pablo Montoyával kapcsolatban. Egy másik Alain Prosthoz kötődik, aki a kezdet kezdetén, egy barcelonai hétvégén a pálya mellékhelyiségébe húzódva próbált levakarni. A kézmosónál álldogálva telefonált és figyelte, hogy lekoptam-e már végre, de amikor tudatosult benne, hogy nem moccanok, kijött és a jellegzetes hangján bemondta: - Oké, látom, hogy kitartó vagy, kezdjünk bele…! Elkészült az interjú, és ezzel együtt változott a kapcsolatunk is. Manapság bármikor ráírhatok, már nem menekül, ha le akarom szólítani, sőt, például a Száguldás és cirkusz című évadösszefoglaló könyvünk 2018-as kiadásának köszöntőjét is jegyezte, amit együtt készítettünk el Abu Dhabiban.

Ezúton is köszönöm szépen, hogy időt szakítottál a F1rkára!