A koronavírus elleni küzdelemben az F1-nek nehezebb a doga, mint egy foci- vagy kosárbajnokságnak. Bizonyos szempontból még  a jövőre elhalasztott olimpiánál is.

A Tokióban rendezendő, pár hetes eseménysorozattal szemben, az F1-ben minden versenyt másik országban rendeznek, és szó szerint körbejárják a világot. A logisztika óriási problémát jelent, egyik versenyről a másikra sokszor rövid időn belül kell utazni,  néha több átszállással. Egy olyan helyzetben, mint a mostani, ez alapból lehetetlen. Több ország szinte szó szó szerint bezárkózott, vagy egyes országokból érkezőket két hét kötelező karantén vár. Ráadásul a személyzet utaztatása értelemszerűen csoportos jegyekkel történik, jó előre lefoglalva. Ezért változtatni nagyon drága és néha lehetetlen feladat lenne.  Ez a légitársaságokat is érzékenyen érintené, hiszen minimum 1500 főről beszélünk összesen a csapatok részéről.

Jelen pillanatban az biztos, hogy semmi sem biztos. Nem tudjuk, mikor és hol tud elrajtolni az idény, mely elhalasztott versenyek lesznek megrendezve és mikor. Az idő sem kedvez, hiszen szeptember után már több helyen nem tudnak nagydíjat rendezni az időjárás miatt.  Ha a helyzet úgy hozza, lehetnek zárt kapus nagydíjak, amit csak pár promóter engedhet meg magának, hiszen ha megrendezik a futamot, akkor már ki kell csengetni a rendezési díjat is (körülbelül 30 millió dollár). Plussz a rendezési költségek, legalább 2 millió. Bevétel viszont csak a jegyeladásból és különböző bérleti díjakból van, semmilyen TV-s, vagy egyéb jogdíjból. Ezután nem lepődnék meg, ha rendező országok összefognának ez ügyben a tárgyalásokon.

Jelen helyzetben a reális 16 futam lenne, esetleg 18, úgy, hogy egy elnyújtott szezon lesz, és az sincs kizárva,  hogy 2021 januárjában lesz  vége. Az elmúlt hetek kényszerű döntései  rövid távon komoly fejfájást okozhat az egész sportnak, hosszú távon viszont lehetséges, hogy nagyon jót fog tenni minden résztvevőnek.

Rövid távon is lehetnek pozitív hatásai. Például ki lehet olyan dolgokat próbálni, amiről már évek óta megy a vita és az egyezkedés. A két napos versenyhétvégék már reális dolognak tűnnek, illetve a dupla futamok ötlete is megvalósulhat. Ezt tavaly már próbálta az Liberty, pár futamra, próbából, de a csapatok nem szavazták meg. Az ötlet alapból érdekes, hiszen így lenne egy sprintfutam is, ahol nem kéne a gumikkal meg az üzemanyaggal spórolni. 

A másik rövid távú hatása az idei autókra lehet. Egy F1-es autón mindig van mit fejleszteni, és bár a kötelező nyári szünet tavaszi lett, a szezon kezdetéig, úgy tűnik, van idő javítani a konstrukciókon. Ennek két legnagyobb nyertese a Ferrari és a Renault lehet. Az olaszok saját bevallásuk szerint sem ott tartottak Melbourne-be érkezve, mint szerettek volna, a kollektív teszteken mutatott versenyszimulációik azért jók voltak. A Renault-ra ez fokozottan érvényes. A sztárpilótájuk  a szerződése utolsó évét tölti, s ha nem győzik meg őt, hogy komoly potenciál van a csapatban, simán továbbáll. Ráadásul a Renault fő részvényese a francia állam, és kérdéses, hogy mennyire akarnak egy ilyen válsághelyzetben finanszírozni egy eredménytelen istállót. Persze minden csapat dolgozik, de akiknek jobban sikerült az idei vas, azok most nem tudják azt kihasználni az év elején. Egy nagyon kiegyensúlyozott mezőny várható az első nagydíjra és egy még izgalmasabb szezon. De ez csak a kezdet.

Újra lehetne gondolni a naptárat is a jövőre nézve.  Arra gondolok, hogy a szezon hagyományosan Ausztráliában kezdődik, majd megy a mezőny Ázsiába 3 versenyre. Utána 3 európai ország, majd Azerbajdzsán, ami után Kanada jön. Vissza Európába 6 nagydíjra , majd ismét Ázsia 4 alkalommal. Ezután jön Észak-és Dél-Amerika, majd Abu Dhabi, mint idényzáró. Erre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy költséghatékony.

Viszont a sport jövőjének kulcsa az a döntés lehet, ami a 2021-re bevezetésre kerülő nagy szabálycsomagot -kivéve a költségplafont- elhalasztotta 2022-re. Plussz a kötelező homologizáció, ami azt jelenti,  a ’21-es szezont befejezve nincs fejlesztés az autókon, kivéve a padlólemezt, első-és hátsó szárnyakat és az oldaldobozokat.  Cserébe a ’22-es autók tervezését  komoly korlátok közé tették idén. Például, már csak az idei autókhoz lehet szélcsatornát használni. Az új autók tervezése és építése már a költségsapkás évben kell, hogy történjen. Ne legyenek illúziók, mindenhol zajlani fognak a munkák idén is, hiszen az FIA igazából csak a szélcsatorna használatokat tudja ellenőrizni. De ez még így is nagy érvágás.  Remélhetőleg a top- és középcsapatok sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, hiszen minden résztvevőnek az előírt  175 millió dollárból kell kijönni. Egyedül a McLaren lesz kivétel. A költségkorlát rajuk is vonatkozik majd ugyanúgy, de ők jövőre Renault helyett Mercedes motorokat használnak. Ezért Wokingban muszáj lesz átalakítani egy kicsit a kasztnit, de ezt már meg is beszélték az FIA illetékeseivel, úgyhogy nem lesz gond.  A szövetség ezzel végre a kis- és középcsapatoknak kedvezett, és a nagyok is pozitívan nyilatkoztak erről. Ne legyenek viszont kétségeink afelől, hogy a TOP 3 vezetősége a háttérben nem bontott pezsgőt, hiszen nekik szinte ugyanannyiból kell elkészíteni egy autót a nulláról, mint a többieknek, és ez könnyen felboríthatja az eddigi erősorrendet.

Vélemények jöhetnek kommentben! :)