A fedélzeti kamerák használatának kezdete azt az óriási előnyt hozta el a TV nézőknek, hogy úgy érzik, szinte a verseny részeseivé válhatnak. Természetesnek vesszük az élő felvételeket, amin a pilóták szemszögéből láthatják a pályát, a környezetet, és hogy a pilóta mire készül az autóban. Mára már komplett versenyeket nézhetünk meg egy autó onboard kameráján keresztül, és a versenybírák fontos eszköze egy-egy ítélet meghozatalánál. De hogy alakult ez így?

Rengeteg - és egyre több - kamera van elhelyezve a pályákon, amik tökéletesen bemutatják, hol vannak az autók, ki kit üldöz és hogy esik-e az eső, vagy sem. Ezek a kamerák azonban a TV-ben kiegyenlítik a gyakran dimbes-dombos pályákat, így azok laposabbnak, az autók pedig lassabbnak tűnnek, mint valójában. A fedélzeti kamerák az egyetlenek, amelyek a legközelebbi érzést adják ahhoz, mint amit a pilóta átél. (És már arra is vannak próbálkozások, hogy akár 100%-ban ugyanabból a szögből legyenek láthatóak az események.) Ezek a pilóta feje felett vannak, hátrafelé is „látnak” és akár 360 fokot is körbe tudnak fordulni. Meg tudják mutatni, milyen hepehupás lehet egy pálya, vagy milyen közel vannak a korlátok például Monacoban és Szingapúrban. És hogy milyen az, amikor a pilóta vakon megy be néhány kanyarba. A félautomata váltók előtt, a fedélzeti kamera a pilóta jobb oldala mögött volt elhelyezve, hogy lehessen látni a sebességváltást is. Érdemes megnézni ezeket a videókat, hiszen nem mindennapi felvételek is vannak közöttük, mint például Senna pole köre Monaco utcáin 1988-ban.

A TV rendezők a lehető legtöbb onboardot teszik a közvetítésekbe, hogy lássák a nézők, amit a pilóták látnak. Milyen keményen dolgoznak a kormány mögött, hogy állítják be a dolgokat a kormányon, és azt is, milyen kemény a küzdelem, hogy megelőzzenek egy-egy riválist.

De mekkora utat járt be ez a rendszer, mire eljutott a mai szintre? A fedélzeti kamera nem a modern kori F1 találmánya és nem is a Forma-1 mérnökei találták ki. Már 1956-ban egy kamerát rögzítettek Mike Hailwood Jaguarjának hátsó részére Le Mans-ban, hogy rögzítsék a kört és azt, ahogy beszél a mellkasához erősített mikrofonba. Ezután '57-ben kezdődött a fedélzeti filmezés, legelőször az argentín Fangiot rögzítették Modenában, ahogy haladt a pályán, Maseratiján lévő kamerával. Mosst is ugyanígy filmezték a Nürnburgringen '61-ben, ami után fantasztikus felvételeket láthattak a kanyarokról.

1966-ban John Frankenheimer rendező is így tett, miközben leforgatta a Grand Prix című díjnyertes filmjét. Egy évtizeddel később pedig Jackie Stewart is használt ilyen kamerákat, hogy a köreit rögzítse. Ezek jóval nagyobb kamerák voltak, magasabb állványokon, míg a mostaniak picike szerkezetek, amik kis vékony aerodinamikus házakba vannak beépítve. Már írtam fentebb, hogy maga az onbard camera ötlete nem az F1-ből érkezett, és még csak nem is Európából. Az ausztrál 7-es csatorna fejlesztette ki azért, hogy addig soha nem látott felvételeket csinálhasson a Bathurst 1000-es túraautó versenyről. A kamerák a pilóta arca felé néztek, és arról nyújtottak fantasztikus képet, milyen keményen koncentrálnak a versenyzők. Ennek csúcspontja az volt, amikor az egyik pilótának, akire fókuszált az egyik kamera, el kellett magyaráznia egy akkori vezető politikai személyiségnek, hogy azért nem ért rá beszélni, mert éppen időmérő körön volt.

Az első élő fedélzeti kamera megjelenése az 1985-ös Német nagydíjhoz köthető, ami Francois Hesnault Renault-ján volt elhelyezve. Az ez előtti felvételeket csak rögzítették és programajánlónak használták. Ma már szerencsére ez teljesen máshogy van, hiszen a folyamatos fejlődésnek köszönhetően a fedélzeti kamera '98 óta már minden autón kötelező, és a felvételek fontos részei az élő közvetíésnek. Az élő képet mikrohullámmal sugározzák a FOM (Formula One Management) közvetítő központjaiba. Ha bármilyen technológiáról van szó, azt mondják: ha valaki egy helyben áll, akkor az visszafele megy. Az F1-re ez fokozottan igaz. A fedélzeti kamerák egyre kisebbek és egyre jobb minőségűek. Jelenleg 1.8 kg a tömegük mindennel együtt, és az általuk sugárzott kép sokkal jobb, mint a 80-as évek kameráié. Részben azért van ez, mert már sokkal stabilabbak, és ellenállóbak az autó vibrációjának.

A kezdetekkor a fedélzeti kamerákból minden jelet az autók felett repkedő helikopternek kellett átadni, és onnan került a közvetítő központba. A FOM később kifejlesztette a talajon lévő vevőegységet, amiből 8 db volt minden pályán. Ezekkel már a monacói alagútból is tudtak élő képet sugározni, ami a helikopterese megoldással nem volt lehetséges.

A fedélzeti kamerák aerodinamikailag kialakított házakban vannak, és legalább 5 darabnak kell lenni minden autón. Egynek kötelezően a pilóta feje fölött kell lennie a légbeömlő tetején, előre és hátra is kell, hogy lásson. A többi az alábbiak közül bármelyik 4 pozícióban lehet: az orr jobb vagy bal oldalán az első tengely előtt, a motor borításon szintén jobb vagy bal oldalon, a vezető feje fölött oldalt, az első szárny két véglapján és közvetlen a kormány mögötti részen. Bármely, hátrafelé néző kamerának az autó hátulján kell lenni egy könnycsepp alakú házban, azért, mert az elvékonyodó alakot a farrész felé nehéz beilleszteni. Természetesen a kötelező helyeken kívül is helyezhetnek el kamerákat, csak kérni kell rá engedélyt és megkapják. 2014-ben a Red Bull például egy olyan ötlettel állt elő, hogy szeretnék besüllyeszteni az autó orrán lévő kamerát a kasztniba. Igazából ez egy kiskapu volt a szabálykönyvben, amit gyorsan ki is használtak. Az FIA elfogadta, de a közvetítésekben szinte semmit nem lehetett látni a képből, mert az autó rázkódását teljesen átvette, ezért hat futam után betiltották.

Tehát amikor legközelebb nézünk egy onboard felvételt egy hajtűkanyarban történő kifékezésről, vagy amint egy pilóta éppen utat tör magának a rajt után az első kanyarig a riválisok között, esetleg egy sikánon keresztül üldöz valakit, és mindezt egy nagyon alacsonyan lévő kameraszögből látjuk, vagy akár mintha az autóban ülnénk, köszönjük meg a mérnökök zsenialitását, mert olyan dolgot fejlesztettek ki, amivel a lehető legnagyobb izgalmat élhetjük át.