Még sosem írtám kritikát sem filmről, sem sorozatról, nem is tervezem a jövőben, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Azonban úgy gondoltam, a DTS harmadik évada megér egy ilyen posztot, mert elég sok minden kiderül belőle jó és rossz értelemben is. De még mielőtt nekiugrok, tisztázzuk: Eredeti hangon néztem, nem szinkronosan, azonban végig ment a felirat, hogy lássam, igazak-e azok a hozzászólások, hogy pár dolgot sikerült igencsak félrefordítani. Nos, sajnos igaz. A fordító(k) szemmel láthatóan nem igazán tudtak mit kezdeni néhány kifejezéssel, ezért jobb híján szó szerinti fordítást alkalmaztak, ami nem lett túl szerencsés. Ennek egyik legékesebb példája a ’roham mód’. De néha teljesen értehetlen hibák is előjönnek, amihez nem kell F1-et ismerőnek lenni, hogy egy adott szót vagy kifejezést (push, keep pushing) a kontextusba helyezzen. Bár legalább következetesek voltak és ugyanazt a félrefordítást használták mindenre, végig a 10 rész alatt. Nem tudom, hogy ezek megmaradtak-e a szinkronos változatnál, de remélem, megmutatták azért legalább Wéber Gábornak és Szujó Zoltánnak, mielőtt a többi szinkronhangnak kiadták. Akkor kezdjünk is kritizálni, hiszen az a legkönnyebb. :)

Nem megyek végig minden részen, csak kiemelek pár dolgot. A sorozat szépen bemutatja a tavalyi évet, már az előszezoni tesztektől kezdve.Végre kaptunk egy kis betekintést az akkori Racing Point ügyeibe, és abba, hogy Lawrence Stroll rendelkezik az amerikai filmekben sokszor látott könyörtelen üzletember minnden sztereotípiájával, jó és rossz értelemben egyaránt.

Annak idején nagy felzúdulást keltett a „Cash is king” kijelentés Hamiltontól, de ma már tudjuk, hogy igazából egyedül ő utalt arra, mi is zajlott valójában a háttérben. Az F1-nek már esze ágában sem volt megtartani a versenyt, de a promóterrel pénzügyi vitába keveredtek a kártalanításról, és amíg nem tudtak megegyezni, addig ment a hétvége programja is.

Nagyon érdekes volt látni Horner és Wolff beszélgetéseit. Miközben a szurkolók szinte ölre mentek a DAS kapcsán, a két csapatvezető együtt sétált és Horner kedélyesen elmondta, hogy bocs, de óvást nyújtunk be ellenetek. Wolff megjegyezte, hogy minden ok, majd az RB főnöke hozzátette, mennyire zseniális megoldás ez, és szépen tovább folytatták a csevegést miközben sétáltak. A csapatok között zajló politikai játszmákról amúgy szép kis összefoglalót kaphatunk, hiszen bemutatja, hogy egyik alkalommal a RB és a Mercedes együttes erővel éri el a vizsgálatot a Ferrari 2019-es motorja ellen, pár hónap múlva már egymást támadják Michael Masinál, mindeközben pedig kedélyesen eldumálgatnak egymással bármikor, bárhol. Miközben a szurkolók egymás értelmi képességeit vonják kétségbe nem túl szofisztikált módon a közösségi oldalakon. Ez jó kis kontraszt.

Ha már Mercedes. Érdekes volt látni, hogy mi is zajlott le a színfalak mögött Szocsiban és bizony Bottas sem az a jófiú, akit hittünk. Azonban az olyan részletek helyett, mint BOT és menedzsere meztelen szaunázása, hasznosabban is kitölthették volna az időt. Mint tették azt Rosberg megszólaltatásával.

A Ferrarinál zajló eseményeket is egész jól bemutatták. A csapat sajtófőnöke szinte főszereplővé lépett elő, és szinte minden arról szólt, milyen kulcsszavaknak kell elhagoznia egy interjúban, és az az egyik legnagyobb problémájuk, hogy Vettel túl sokat poénkodik az interjúk során (sikertelenül). Binotto és az igazmondás sem a legjobb barátok (nem mintha ez nem lenne igaz a többi csapatfőnökre).

Kiváló bemutatót láttunk abból, mennyire egységes a McLaren, bár furcsa, hogy egyedüliként náluk nem Andreas Seidl csapatfőnököt kisérgette a stáb, hanem Zak Brawn-t. Elég jól bemutatták a kontrasztot, hogy Sainzra milyen változások várnak, bár lehet, hogy kicsit túldramatizálták a dolgot. Mint ahogy Norris és Sainz barátsága is kissé túlzóan lett bemutatva. Csapattársak és jó haverok, de azért nem a legjobb barátok, és nem szűnik meg a világ, ha külön csapatban folytatják. Ricciardóban nem csalódtunk, hozta a kötelezőt és mindent elviccelt. Bár volt egy kis deja vu az első részből, hiszen ott is pont csapatot váltott. Abiteboul pedig.... Hát, nem most lett népszerű az F1-es szurkolóknál az ex-Renault főnök. Apropó… Alonso visszatérésének bejelentése mintha meg se történt volna.

Az egyik legjobb rész az egész sorozatban természetesen Günther Steiner szereplése. Tökéletes képet kaptunk arról, hogy a viccre bármikor kapható csapatfőnök (RIC és Steiner igazi troll bomba lenne) mekkora nyomás alatt dolgozik. Tartani a lelket a csapatban, pénzt szerezni, hogy ne szűnjenek meg és Gene Haas felé elszámolni az eredménytelenséggel. Valamint azt, hogy a sok ’fuck’ meg ’shit’ között igenis érti a dolgát, de hát tudjuk: cash is king. Akármennyire nem akarta, el kellett küldenie mindkét versenyzőjét, és elég későn született meg a döntés, lehet ezt normálisan is csinálni, nem úgy mint a RP és a Ferrari. Bemutatást kaptunk ismét, mennyire nehéz a kis csapat élete, valamint miért is volt nyugodt, amikor Mick Schumachert mindenki az Alfa Rómeóban látta.

Szépen bemutatták Gasly és Albon csatáját is azért az ülésért, amit végül egyikük sem kapott meg. Albon önbizalomvesztése és Gasly felemelkedése egészen a monzai győzelemig nagyszerű körítést kapott a készítőktől.

Vettel és Perez csapatváltásai kaphattak volna több időt, hiszen hónapokig ezek voltak a címlapokon. Perezt azonba szépen végigkisérték, bár úgy tűnik, csak onnantól kezdtek vele foglalkozni, hogy bejelentette távozását.

Pozitívum, hogy a Mercedes és a Ferrari is egyre nyitottabban áll a sorozathoz. Bár Hamilton sem viszi túlzásba, de azért párszor megszólal. A Ferrari azonban úgy tűnik, keményen korlátozza a pilótáit, és nem szívesen engedi őket beszélni sajtófőnök nélkül. Vettelre már nem igazán volt ráhatásuk, ezt a német viccesen meg is említette. Leclerc viszont, bár volt róla szó elég, nem igazán beszélgetett a stábbal. Csak akkor, ha volt ott mellette valaki. Ugyanez a helyzet a Red Bullnál Albon és Verstappen esetében. Míg a thai-jal rengeteg beszélgettek és egy komplett rész épült köréje, addig a holland csak pillanatokra tűnt fel az egész évadban, mint ahogy Ocon is a Renault-tól. Az AlphaTauri párosát is keményen szelektálták. Gaslyról rengeteg anyag lett bemutatva, Kvjatot viszont pár pólócserén kívül nem is láttuk. A McLarennél szépen megoszlott a műsoridő, szerintem abból nincs hiány, bár egy szóval se lett megemlítve a Renault szakítás és visszatérnek a Mercedes erőforrásaihoz. Az Alfa Romeo is csak pár percet szerepelt (az is főleg GIO volt) bár róluk tudtuk, mindent elkövetnek anank érdekében, hogy ne kelljen semmilyen sajtó-  vagy marketing eseményen megjelenniük. A tavalyi szezonban még interjúkat sem nagyon adtak a kötelezőkön kívül, így várható volt, hogy a Netflix sem lesz kivétel náluk. Kár, mert Fréderick Vassuer érdekes figura, szerintem nagyszerű anyagok keszülhettek volna vele. A Haas témát nagyon kivesézték, arra nem lehet panasz, bár Grosjeannal többet foglalkoztak, de ez érthető. És ha már GRO-nál tartunk, a kilencedik rész nálam egyértelműen a legjobb lett. A Man on Fire a sorozat csúcspontja és megindító, ahogy a francia elmeséli, milyen érzések kavarogtak benne, majd bejön a felesége is egymás mellett ülve beszélnek a történtekről. Talán pár mondatot megért volna, hogy elmondják, GRO aláírt az IndyCarba ezzel is alátámasztva: egy autóversenyző mindig is az marad, történjen bármi.

Azonban van itt még pár dolog, amit nagyon vártam, és még csak említésre sem méltatták. Az sorozat elején komoly hangsúlyt kapott a covid-19 elleni védekezés, de azt meg se említették, amikor Perez majd Stroll pozitív teszt miatt nem állhatott rajthoz és Hülkenberg ugrott be helyettük, nem is akárhogy. Mintha meg sem történt volna, mint Ocon első dobogója. A két debütáló, Aitken és Fittipaldi is megérdemelt volna pár mondatot. Főleg Pietro, akinek a családneve igencsak jól cseng mind az F1-ben, mind pedig Észak-Amerikában. A Williams család búcsúját sikerült elintézni 1 másodpercben, ami nálam már a sértő kategória. Nem tudni, miért lett ez az egész sztori kihagyva. Az biztos, hogy a Netflix ugyanúgy forgatott a csapattal, mint bármelyik másikkal, lehet, hogy a család döntött úgy, inkább nem akarják ezt bemutatni. De minimum egy rövid kis áttekintést megérdemelt volna az F1 harmadik legörebb csapatának alapítója és Will Buxton (akiben egy színész veszett el) is ott volt a stábnak. Ha már a drámáknál tartunk. A silverstone-i Hamilton és Verstappen győzelem, a bahreini Mercedes csőd Russellel, a Török Nagydíj eseményei, a Mugellói Nagydíj óriási tömegbalesete (lehetne még sorolni) mind csak 1-2 másodpercet kaptak. Vagy annyit sem, és mintha meg sem történtek volna. A Netflixnek sem volt egyszerű a dolga, hiszen a covid szabályok miatt az ő mozgásterük is be volt korlátozva, de azért ebben a 10 részben volt bőven olyan BOT szaunázásán kívül is, amit nyugodtan ki lehett volna hagyni. A Netflix tudja, hogy kell sorozatot gyártani, ezt már jó párszor bebizonyította. Azonban ebben az évadban kicsit szenzációhajhászó lett a hozzállás. A drámákat felnagyították, és ott is azt kerestek, ahol igazából nem is volt. Néhány eseményt pedig sikerült kicsit megmásítani és úgy előadni, ahogy szerették volna hogy megtörténjen, vagy csak simán megváltoztattak pár tényt innen-onnan osszevágott összevágott hanggal vagy képpel.

Párszor kiemelték, mennyire jó munkát végez a Liberty (a szezon megrendezése kapcsán) és az FIA (a biztonság terén). Mintha minden a legnagyobb rendben lenne a két szervezetnél. Pedig, pedig…. Ausztriában a versenyfelügyelők bénázása (nem tudok rá jobb szót) Hamilton büntetése kapcsán, szintén a címvédő kapcsén Mika Salo szivárogtatása, a Ferrari-FIA titkos paktum feszegetése, az óriási kapkodás Ausztráliában (egyik szervezet vezetője sem volt még a földrészen sem) stb is megértek volna egy kis műsoridőt. Egyedül a copy point kissé vicces végeredménye volt műsorra tűzve. Az utolsó percek az F1 rasszizmus elleni kampányáról szóltak, természetesen HAM-nal a főszerepben. Magával a ténnyel nincs bajom, hiszen szerves része volt a ’20-as szezonnak ami megosztotta a szurkolók egy részét. Azonban ez eléggé felületesre sikeredett. Ha már mindenképpen be akarták ezt mutatni, akkor én azt vártam, beszéljenek a ’we race as one’ és ’end racism’ kampányok sikereiről, arról, mit sikerült elérnie a ezekkel az F1-nek, mert most úgy tűnik, csak üres szlogenek voltak.

Valamint valami nem tűnt fel a végső vágást készítőknek sem. Ahhoz képest, hogy a ’kialakított buborékok’ annyiszor hangzott el tavaly, mint égen a csillag, és még a csapatokon belül sem érintkezhettet mindenki egymással elméletileg, a csapatfőnökök, versenyzők simán pacsiztak és ölelkeztek egymással szinte minden részben. Pedig állítólag ezt nagyon-nagyon szigorúan betartották és betartatták. Láttuk. :)

Mindezzel együtt, ez még mindig egy nagyszerű sorozat. Nagyszerű háttérinfók vannak benne, és látszik minden másodpercén (kivéve a már emlegetett szaunás jelenetet), hogy ízig-vérig profi stáb csinálta elejétől a végéig. Mégis hiányérzetem van, ami bár az első kettő után is volt, de akkor minimálisan. Ez még mindig egy remek doku sorozat és remek sorozat. Csakúgy mint a Rush című filmnél, itt sem szabad minden elhangzott szót és látott képet készpénznek lenni, mert van benne Hollywood. Egy kicsit most több lett, mint kellett volna. Szerintem.