Sok más foglakozáshoz hasonlóan, egy kicsit az autóversenyzés is családi ügy kezd lenni. A profi versenyzők gyermekei is versenyzőkké válnak, és ritka esetben mindketten elérik a választott kategória csúcspontját. A családi háttér nagyon fontos tud lenni egy karrier beindításánál, hiszen egy kész kapcsolati háló komoly előnyt jelent. Dombai Gábor vendégposztolóv közreműködésével egy négy részes cikksorozatban sorra vesszük a családokat, akiknek több tagja is megfordult a száguldó cirkuszban. Az első rész után itt a második felvonás!

A Nakadzsima család

Nem mehetünk el említés nélkül a kevésbé sikeres pilóta családok mellett sem. Tény ami tény, némelyikük esetében már az hatalmas siker, hogy egyáltalán, ahogy azt mondottam, ott voltak. Ilyen például a Nakadzsima család. Szatorut a Honda „hozta” magával az F1-ben a Lotus csapathoz, mikor a japán cég erőforrásokat szállított a legendás alakulatnak. Persze azt hozzá kell tenni, a japán gyártók nagyon szeretik ezt a metódust alkalmazni. Nelson Piquet csapattársaként, első szezonjában mindössze egyetlen pontot sikerült szereznie, míg a brazil számos dobogót hozott, de Szatoru eztán sem alkotott maradandót.

Fia, Kazuki a rivális Toyota színeiben kerülhetett az F1-be, méghozzá az akkor éppen mélyponton levő Williamshez. Apjához hasonlóan neki sem adatott sok babér a száguldó cirkuszban, azonban a Toyota kötelékében maradva nem régiben Le Mans győztes lett. Szatoru egyébként saját csapatot futtat a japán Szuper Formula sorozatban a Honda támogatását élvezve, de néhány futamra Kazuki is be-be szokott ugrani más csapatokhoz a szériába.

A Palmer Család

Jonathan Palmer sok mindenről híres maradt. Egyrészt mert ő nyerte azt a bizonyos egyetlen szezonban -1987-ben- látott Jim Clark kupát, amit olyan versenyzők számára írtak ki, akik szívómotorral hajtott versenyautókkal versenyeztek. Ezt az összevetést Palmer szinte könnyedén nyerte meg a Tyrell színeiben, azonban sokat mond, hogy a „rendes” összesítésben csupán tizenegyedik lett. A másik pedig, hogy talán ő tudta a leginkább tökélyre fejleszteni a motorsport vállalkozását. A Palmer Motorsport cég kezdetben úgynevezett úri vezetők „kiszolgálására” jött létre, de sok ifjú pilóta is megmérette magát a kihívásban, ami abból állt, hogy Palmerék égisze alatt, különböző kategóriájú versenyautókkal kellett időmérős köröket futni adott versenypályákon. Volt ott minden. Egyszerű utcai tuning modellektől kezdve, kisebb nagyobb túra, GT, és Formula járgányokig. Ebből a befektetésből jól meg is gazdagodtak. Aztán Palmerék még tovább mentek. Elkezdték felvásárolni az anyagilag rosszul álló versenypályákat Nagy-Britannia területén. Kezdetben csak a kissé elhanyagolt helyszínekkel -pl. Castlecomb- kezdték, de később aztán olyan korona ékszerek is a kezükbe kerültek mint Oulton-park, vagy Brands Hatch. Jonathan még attól sem riadt vissza, hogy orosz oligarchákat megszégyenítő módon fiát, Jolyont is beprotezsálja egy versenyző nevelő programba. Így kerülhetett be a sarj a Renault akadémiájára, majd rövid úton a Formula 1-be is. Az eredményei... nos, magukért beszélnek...

A Parnell család

Reg Parnell 1911-ben született és kora legjobbjai között tartották számon. Rengeteg különféle versenyt nyert, ’39-ben pedig elkezdte építeni saját autóját is, de a világháború közbeszólt. A szövetségesek győzelme után amilyen gyorsan lehett, visszatért a versenyzéshez és folytatta a győzelmek gyűjtését, és a különféle bajnokságok megnyerését ekkor már egy Maseratival. 1950-ben pedig ott volt a rajtrácson Silverstone-ban, az első Formula 1-es világbajnoki futamon a Maserati versenyzőjeként, és egyből a dobogón végzett, miután csapattársa, Fangio kiesett előle. De nem az F1-ben képzelte el magát, és ezután már csak 7 futamon állt rajthoz 1954-ig. Jól jelzi kvalitásait, hogy amikor célba ért ezeken (háromszor), nem végzett hetediknél rosszabb helyen. Inkább a hosszútávú versenyeket preferálta, amiken főleg Ferrarikkal és Aston Martinokkal versenyzett. Le Mans-ban kétszer is állt dobogón a kategóriájában, azonban nyerni soha nem tudott a legendás versenyen. Visszavonulása után ő lett az Aston Martin csapatmenedzsere, és ’59-ben meg is nyerték irányítása alatt a versenyt. Ezután a gyár F1-es csapatfőnöke lett, de 1960 végén az Aston inkább lefújta a programot. Maradt menedzser az F1-ben, de már a BRP csapatánál, ahol Stirling Moss is versenyzett, és egy csapatnév változás után ’62-ben már jöttek a dobogós helyek is. Az év végén azonban a csapat feloszlott, és főhősünk létrehozta romjain a Reg Parnell Racinget 1963-ra. Reg ’64-ben belehalt egy rosszul sikerült vakbélműtétbe, és a csapat irányítását fia, az 1952-es születésű Tim vette át. Nem volt újdonság a feladat számára, ugyanis éppen ekkor fejezte be  F1-es karrierjét. Igaz, ’59 és ’63 között csak 4 világbajnoki futamon indult és ezeken egyszer ért célba, de ott volt a rajtrácson világbajnokságba nem számító versenyen is. Másrészről a saját versenyzője volt, hiszen a csapatnévnél az szerepelt ezeken a futamokon, hogy Tim Parnell. A Parnell Racing bár nem volt túl sikeres, egészen ’69-ig működött, ekkor ugyanis végérvényesen beolvadt a BRM-be. Tim azonban maradt a helyén mint csapatfőnök, és ’73-ban például ő igazolta le Niki Laudát is a March-tól.

A Pilette család

A belga családra nem valószínű, hogy bármelyik F1 drukker felkapja a fejét, kivéve talán a legfanatikusabb statisztikusokat. Théodore Pillette 1883-ban született, és az 1900-as évek legelején kezdett el versenyezni. 1913-ban ő volt az első belga induló az Indy500 történetében, és nem is hozott szégyent hazájára, hiszen Mercedesével ötödikként intették le. Ez annak fényében különösen kiváló, hogy autójában a mezőny legkisebb motorja működött. Civilben egyébként a Mercedes és a Bugatti belga importőre volt. Théodore 1921-ben halt meg egy közúti balesetben, amikor hazafele tartott a Mercedes gyárából.

Fia, André akkor három éves volt. Az ifjú André hamar magába szívta az autóversenyzés szeretetét. Gyorsan lépdelt a ranglétrán és már 1951-ben rajthoz állt Spában. Ezt nem követte hatalmas karrier, bár utolsó F1-es versenye 64-ben volt, de ez idő alatt csak 13 nagydíjon indult. Összesen 2 pontot gyűjtött, amit hazai versenyén 1954-ben egy ötödik hellyel szerzett meg. Viszont még a Ferrari versenyzője is volt egy verseny erejéig ’56-ban (szintén Belgiumban). Ő is belekóstolt a hosszútávú versenyzésbe, nem is sikertelenül. Le Mans-ban sorrendben egy 4., egy 2., és egy 6. helyet szerzett, mindháromszor Ferrarival ’59 és ’61 között. 1993-ban hunyt el. Fia, Teddy 1942-ben született és ’73-ban, valamint ’75-ben is megnyerte a F5000-et. ’74-ben és ’77-ben indult F1-es futamokon, összesen 4 alkalommal, de csak a legelső, ’74-es Belga GP-re tudta magát kvalifikálni. Ez egyébként Bernie Ecclestone Brabham csapatával történt meg. ’77-ben a BRM-el próbálkozott sikertelenül, és elmondhatja magáról, hogy ő volt az utolsó ember, aki nagydíj-hétvégén vezette az egykor legendás csapat autóját. Többször próbálkozott ő is az Indy500-on sikertelenül, és Le Mans sem volt hozzá kegyes, mivel 8 indulásból csak kétszer ért célba, ’72-ben és ’75-ben. Egy negyedik és egy hatodik hely volt a jutalma, ami azért nem kis teljesítmény. Legnagyobb sikere kétségkívül, a Spa 24 megnyerése 1978-ban. Ez volt az utolsó verseny a régi, hosszú vonalvezetésen.

A Piquet család

Nelson gazdag családból származott. Édesapja például miniszter volt a brazil kormányban. Azonban nem pénze, vagy támogatói segítségével jutott el a száguldó cirkuszig, hanem kirobbanó tehetségével. Első F1-es szezonjában beugróként szerepelt, először az Ensign, majd a McLaren, és a Brabham csapatában. Utóbbinál olyan jó benyomást keltett Ecclestone-ban, hogy a brit hosszú távú szerződést kínált neki. Piquet nem is hagyta őt cserben, hiszen már második közös évükben világbajnoki dobogón végzett, míg a harmadik szezonban 1981-ben be is húzta a címet. A következő évad nem a Brabham csapatról szólt a BMW turbó motorjainak érkezését követően, így már a pontszerzés is éppenséggel csodaszámba ment. Ez méltatlannak hatott a címvédőhöz, ám Nelson így is kitartott az istálló mellett. A bajorok új erőforrásával megáldva a következő évben újabb bajnoki cím következett. A sikereket a Williams színeiben folytatta, de a Lotus és a Benetton volánja mögött sem vallott túl nagy szégyent, igaz, Michael Schumachertől jócskán elmaradt utolsó évében. Visszavonulása után még elindult pár sportautó versenyen, és párszor a Spa-i 24 órás viadalon is, de ez már leginkább a szórakozásról szólt. Majd évekig kedvenc jachtján élt. Négy asszonytól összesen hat gyermeke született.

Három fia közül Nelsinho, a legidősebb, a 2000-es években mutatott fel kiváló eredményeket, így a Renault hamar felfigyelt rá, s 2008-ban az F1-es csapatába szerződtette, az oda visszatérő Fernando Alonso mellé. Na, és itt kezdődtek a bonyodalmak! Az elhíresült szingapúri versenyen Nelsinho szándékosan a falnak vágta autóját, aminek hála Alonso behúzhatta a futamgyőzelmet. A dologra egy évvel később derült fény, mikor is a csapat váratlanul megvált szezon közben az alul teljesítő braziltól. Csakhogy több van a szituáció mögött, mint hinnénk. Ha a bulvár sajtónak lehet hinni, akkor igen szaftos a háttér. Mint az jó pár évvel később meg lett szellőztetve, Nelsinho nem feltétlenül vonzódott a gyengébbik nemhez. Állítólag egy nála idősebb férfivel élt együtt, amit édesapja, a háromszoros bajnok nem vett túl jó néven. Nelson a cikk szerint, nyomást próbált gyakorolni Flavio Briattore akkori Renault csapatfőnökre, hogy az küldje el fiát, ezzel büntetve azt, hogy nem hajlandó változtatni életvitelén. Nelsinho tudott a dologról, s annak nyomása alatt próbálta a csapat kegyeit keresni azzal, hogy önként ajánlotta fel, bármit megtesz maradáséért. Így jött a szingapúri nagydíjon is az a bizonyos eset. Nelsinho ezzel úgy érezhette, biztosította helyét a csapatban. A Renault aztán a következő év során mégis menesztette őt, így végül kitálalt a balesettel kapcsolatban, ami aztán a csapat teljes morális összeomlásához vezetett. Hogy teljességében igaz- e a történet, arról maximum az érintettek tudnának nyilatkozni, de elég árulkodónak tűnik már önmagában a tény is, hogy a fiatal brazil önként vállalta a kvázi csalást. És itt még nincs vége... Nelson idősebb leánya, Kelly a divatmodell szakmát választotta magának. Később megismerkedett az orosz F1-es pilótával, Daniil Kvyattal, akivel hosszan tartó párkapcsolatba kezdtek. 2019-ben meg is született közös gyermekük. A teljesen idillinek tűnő párkapcsolat aztán egyik napról a másikra megszakadt, s a pilóta, valamint az ex-világbajnok lányának útjai külön váltak. Az csupán nemrégiben derült ki, hogy pontosan miért is. A szakítás hátterében ugyanis egyfajta szerelmi háromszög áll, amelynek harmadik csúcsában egy másik Formula 1-es pilóta áll, aki nem más, mint Max Verstappen. Kelly-vel való kapcsolatukat csupán 2020 karácsonyán vállalták fel, bár Vestappen, és Piquet-ék közös nyaralását nehéz is lett volna tagadni. Igaz, Max egy korábbi Twitter üzenetben már „elszólta” magát.

Nelson Piquet fiai közt akad még autóversenyező, hisz mind Pedro, mind László kormányt ragadott. A László nevet egyébként egyik barátja sugallatára választotta Nelson, s csupán nemrégiben tudta meg, hogy valójában magyar keresztnév. László éppen csak bontogatja szárnyait, viszont Pedro a Haas F1-es csapatának másik tartalék pilótája Pietro Fittipaldi mellett.

A Pironi család

Nos, elmondhatjuk, hogy ez egy igencsak furcsa családi viszony volt. Jose Dolhem 1944-ben született és hát ő sem a sikeresebb francia versenyzők közé tartozott. Nyolc évet húzott le 1971-től kezdve az akkori Formula 2 Európa Bajnokságban, legjobb eredménye pedig egy harmadik hely volt a Team Surtees színeiben. Surtees felvitte az F1-be is pár futamra, egészen pontosan háromra, de ebből kettőn (Franciaország és Olaszország) nem tudta magát kvalifikálni, egyen (USA) pedig kiesett. Eközben próbálkozott Le Mansban is, és rögtön elsőre ’73-ban kategória második lett, majd jött két kiesés és végül egy negyedik hely. Nagyjából ezek pályafutása főbb mozzanatai.

Nem úgy, mint féltestvérének, Didier Pironinak, akit nem kell bemutatni az autósport rajongóknak. Hogy miért nem egyezik a családnevük, azt most nem taglalnám, mivel teljesen egyértelmű magyarázatot nem találtam (Ha tud valaki, jöhet kommentbe). Az biztos, hogy apjuk ugyanaz, anyjuk viszont nem, viszont ezek a hölgyek testvérek voltak. Ami még biztos, hogy Didier 1952-ben született, és hamar kiderült, miben a legjobb. 1972-től az Elf szponzorálta, ami biztos hátteret adott neki, és innentől elég gyorsan szedte a lépcsőfokokat. ’78-ban már az olajcég által támogatott Ligierben ült, hogy bemutatkozzon a száguldó cirkuszban, már a második versenyén pontszerző volt, és még ebben az évben megnyerte a Le Mans-i 24 órást is. A következő szezonban pedig megszerezte első dobogóját is Spában. ’80-ra aláírt a Ligierhez, és abban évben vagy kiesett, vagy pedig pontszerző helyen intették le, beleértve 4 dobogót és egy győzelmet is. Nem volt kérdés, hogy hatalmas tehetség, a Ferrari pedig gyorsan le is szerződette ’81-re Gilles Villeneuve mellé. A szupercsapat azonban nem igazán jött ki egymással, aminek a pályán is tanújelét adták. Az 1981-es Ferrari nem volt versenyképes, azonban rá egy évre úgy tűnt, minden esélyük megvan a világbajnoki cím megszerzésére. A kettejük közti feszültség Imolában csúcsosodott ki, amikor Pironi a csapatutasítás ellenére megelőzte Villeneuve-öt a verseny legvégén, és ezzel megnyerte a versenyt. A következő futam Spában zajlott, ahol Villeneuve halálos balesetet szenvedett az időmérőn, a csapat pedig visszalépett a versenytől. Pironi ezután sem lett lassabb, és a Holland Nagydíj megnyerése után már vezette a tabellát. Minden jel arra utalt, ő lesz a bajnok év végén. Azonban 4 futammal a vége előtt Hockenheimben a szombati nap majdnem megint tragédiába fordult. A hatalmas esőben, nagy sebeséggel összeütközött Prosttal és három szaltó után csapódott a földbe az autó. Pironi lábát majdnem amputálni kellett, bár ezt végül megúszta. Jó pár műtét után rendbe jött, de soha nem tért vissza a rajtrácsra. Viszont a versenyzést nem hagyta abba, és motorcsónak versenyen indult. 1987-ben egy versenyen motorcsónakja nagy sebeséggel valahogy egy tankhajó sodrásába került, ami a levegőbe emelte és egy szaltót eredményezett, Didiernek pedig innen már nem volt menekvés. Halála után nem sokkal megszületett két fia, akik a Gilles és Didier nevet kapták.

A Rodriguez család

Pedro 1940-ben született és kora egyik legjobb sportautó versenyzőjének tartották, valamint igazi eső specialistának. A hosszútávú versenyek mestere volt, felsorolni se lehet trófeái számát. Szinte nincs olyan hosszútávú verseny, amit ne nyert volna meg legalább egyszer. Összesen 25-ször intették le győztesen ezeken a versenyeken. Le Mans-nal sokáig nem volt szerencséje, összesen csak kétszer nem esett ki, viszont ebből a kettőből az 1968-as versenyt meg is nyerte. A kor összes nagyágyúja szeretett vele vesenyezni, hiszen személye garantálta a tökéletes csapattársat ezeken a versenyeken. Többek között Phil Hill, Graham Hill, John Surtees, Mario Andretti és Roger Penske is volt a társa. Az F1-ben 1965-ben mutatkozott be a Lotussal, de nem nagyon volt az az egyhelyben ülő fajta. Szinte majdnem minden évben csapatot váltott és teljes szezont is csak egyszer ment. így is összejött neki 2 győzelem, és ezen kívül 5 dobogó 54 verseny alatt, amiből csak 27-et fejezett be. Öccsével háromszor indultak együtt Le Mans-ban, de egyszer sem értek célba. És ha már megemlítettük a két évvel fiatalabb testvérét, maradjunk is nála.

Ricardo rövid pályafutása alatt 2 futamtól eltekintve csak Ferrarikkal versenyzett. Le Mans-ban Andre Pilette-tel 1960-ban az ezüstéremig jutottak. 1960-ban a Ferrari F1-es szerződést ajánlott neki, amit el is fogadott, de csak 5 versenyen indult összesen. ’60-ban az Olasz Nagydíjon, ’61-ben pedig Hollandiában, Monacóban, Belgiumban és Olaszországban. Ebből kétszer ér célba, mindkétszer pontszerző helyen. A ’61-es Olasz GP-n az első helyért vívott csatában autója kisodródott és balesetet szenvedett, amibe belehalt. Bátyja az 1971-es 200 mérföldes Norrisringi versenyen a győzelemért harcolt, amikor tisztázatlan körülmények között balesetet szenvedett. Egyes források szrint egy lassabb autó véletlenül a falhoz szorította, emiatt Ferrarija kigyulladt. Más szemtanúk azt állították, hogy egyszerűen szétrobbant a jobb első abroncsa, és ez okozta a balesetet. Akárhogy is volt, a balesetben életét vesztette. A daytonai pálya első hajtűkanyarja az ő nevét viseli, 1973-tól pedig a mexikói versenypályát elnevezték Autodromo Hermanos Rodrigueznek.

A Rosberg család

Keke és Nico Rosberg a második páros, kik bizonyítani tudták, hogy az a közmondásos alma nem tud messze esni a fájától. Keke meglehetősen érdekesen szerezte meg egyetlen bajnoki címét. Abban az esztendőben ugyanis mindössze egyetlen futamot tudott megnyerni, ezzel kiegyenlítve Mike Hawthorne rekordját. Ám ennél is furább, hogy mily módon került a Williams kötelékébe. Az azt megelőző két szezont a Fittipaldi család csapatánál töltötte, ahol egy meglepetés dobogóval hívta fel magára figyelmet első bevetésén, azzal együtt, hogy eleve második számú pilótának szerződött hozzájuk. Csupán Alan Jones visszavonulása nyitotta meg előtte a nagyobb lehetőségek, vagyis a Williams csapat kapuját, ám oda is második számúként érkezett az argentin Carlos Reutemann mellé. Azonban csapattársa összekülönbözött Frank Williams-szel, s két futamot követően távozott. Ez persze nem jelentett egyből azonnali világbajnoki esélyt a finn számára, hiszen abban a szezonban legesleginkább a Ferrari számított favoritnak a cím elhódítására. Azonban az olaszok két pilótájának rivalizálása szomorú tragédiák egész sorához vezetett, így sem Gilles Villeneuve, sem pedig Pironi nem húzhatta be a bajnoki címet. Mindezeket látva nyugodtan mondhatnánk, hogy áldott nagy szerencse segítségével jött össze csupán a végső győzelem, azonban későbbi, s egyúttal korábbi eredményeiből kiindulva már máshogyan fest a történet.

Fia, az édesanyja révén német színekben induló Nico végül apja eredményeit is felülmúlta. Bár bemutatkozása a Williams színeiben hasonlóan fergetegesre sikerült mint Kekéé, de sokáig úgy tűnt, hogy tehetségét a középmezőnyben kell elpazarolnia. Aztán a Mercedesnél olyan lehetőséget kapott, amit talán senki más nem. Most már tudjuk, két hétszeres bajnok ellen versenyezhetett, s sikerrel vette a lehetetlent. 2016-ban legyőzte akkori rivális társát, Lewis Hamiltont, s felért a csúcsra. Majd a díjátadón váratlanul bejelentette visszavonulását. Hogy a kettejük viszonyán igazán csavarni lehessen, Rosbergék a kezdetek során komolyan támogatták az ifjú Hamiltont. Mondhatni Keke „második gyermekeként” velük élt, s utazott versenyről versenyre. A gyerekkori jó barátok aztán ősellenségekként csaptak össze a pályán az F1-ben, minek köszönhetően viszonyuk jelentősen megromlott, s a rossz nyelvek szerint ez is hozzájárulhatott Nico döntéséhez a távozás ügyében.

A Scheckter család

Ian 1947-ben született, és gyorsan az autóversenyzés felé vette az útját. Sikerült is neki az F1-be jutnia, ám igencsak kevés sikerrel. 1974 és 1977 között versenyzett a királykategóriában, és ezalatt 5 csapatot járt meg. Soha nem tudott pontot szerezni, és inkább a visszavonulás mellett döntött. Azonban ezalatt a 4 év alatt (és persze utána is), volt még egy Scheckter a mezőnyben, aki az öccse volt.

Jody 1950-ben született Dél-Afrikában, és onnan azért nem a legkönnyebb eljutni az F1-ig. Jody ezt tudta, és 20 évesen, miután már egy kis nevet szerzett magának, elköltözött Angliába, hogy bekerüljön a száguldó cirkuszba. Ez 1972 utolsó futamán sikerült is neki a McLarennél, de csak epizódszerepet kapott a következő évben. ’74-re leigazolta a Tyrell és hirtelen kiderült, hogy bizony nem éppen ügyetlen az új fiú. 11-ik nagydíján megszerezte első dobogóját, rá két futamra pedig első győzelmét is. Három sikeres év után elhagyta a csapatot a Wolf Racing kedvéért, ahol rögtön egy összetettbeli 2. helyet szerzett, de ‘78-ban az autó katasztrófális lett, és év végén széles vigyorral írt alá a Ferrari csapatához. Itt Enzo egyik kedvence, a villámgyors Gilles Villeneuve várta csapattársként. Azonban Jody sem az ijjedős fajtából való volt, és végül sikerült 4 ponttal többett gyűjtenie, mint a kanadainak, ezzel megszerezve a világbajnoki címet. A következő évben azonban a csapat mélybe zuhant, ketten összesen 8 pontot szereztek. Scheckternek pedig elege lett a cirkuszból és visszavonult. Ezután pedig Ferrari pilóta egészen Schumacher 2000-es győzelméig nem tudta megszerezni az egyéni bajnoki címet.

Jody fia, Thomas már Monte Carloban született 1980-ban. Bár európai sorozatokban nevelkedett, inkább az IndyCar vonzotta. 2002-ben debütált és 10 évet töltött el benne, azonban ebből csak 6 volt teljes szezon. Ezalatt 8 pole, 2 győzelem és még négy dobogó jött össze neki, az Indy500-on pedig egy 4.-ik hely lett a legjobbja. 2011-ben pedig ő is visszavonult az aktív versenyzéstől.