Max Verstappen 10 győzelemnél jár az F1-ben és nagy összegben is lehet arra fogadni, hogy idén ez a szám nőni fog. A jelenlegi erőviszonyokat elnézve komoly esélye lehet a világbajnoki címre is, bár erre még jó pár hónapot várni kell. De miért is fontos ez a 10-es szám? Azért, mert ha a trónról letaszítani nem is sikerül idén Hamiltont, de legalább egy győzelmet szerez, akkor tagja lesz annak a TOP 5-ös listának, akik jelenleg a legtöbb futamgyőzelemmel rendelkeznek, de nem sikerült nekik elhódítani a világbajnoki címet. Ennek apropóján szedtem össze ezt az öt pilótát.

Persze korántsem biztos, hogy aki eléri ezeket a győzelmi számokat, sose lesz világbajnok. Az évek alatt többször is gazdát cserélt a listavezető személye. Nigel Mansell például már 20x futamgyőztes volt az 1992-es szezon előtt, Alain Prostnak pedig 16 győzelme volt, mielőtt nekivágott az 1985-ös szezonnak és világbajnok lett. Damon Hill is 13 győzelmi trófeával a zsákjában indult neki a ’96-os idénynek és csak a 21. győzelme után lett bajnok. Legutóbb pedig Nico Rosberg volt a listavezető, aki 14-szeres futamgyőztesként vágott neki a 2016-os szezonnak, amihez még 9-et hozzátett, mielőtt világbajnok lett az utolsó futam után. Külön érdekesség, hogy mindegyik volt Williams pilóta, Prost és Mansell pedig onnan is vonult vissza. Igaz, Mansell visszatért ’94-ben pár verseny erejéig, és még a McLarennél is ment két futamot a ’95-ös szezonban.

Felipe Massa – 11 győzelem

A 2008-as szezon egy idő után arról szólt, hogy ő vagy Lewis Hamilton szerzi-e meg az első bajnoki címét. Massa ebben az évben a 11 győzelméből hatot szerzett (mind a 11 győzelmét Ferrarival szerezte 2006 és 2008 között), többek között az utolsó futamon Interlagosban, ahol a leintéskor még bajnoknak érezhette magát, azonban Hamiltonnak az utolsó kanyarban sikerült megelőznie Glockot, ezzel pedig egy pont előnnyel megvernie Massát. A brazilnak ez volt az utolsó futamgyőzelme (azt viszont elmondhatja, hogy ez hazai pályán történt). Rá egy évre a Ferrari messze került a bajnoki címtől (egy győzelem Kimivel), ráadásul a Hungaroringen elszenvedett brutális balesete is valószínűleg közrejátszott abban, hogy már nem volt a régi. 2010-re pedig megkapta csapattársnak Alonsot és az ikonikus „Fernando is faster than you” rádióüzenetet, ami még taszított egyet a karrierjén. 2014-re végül elhagyta az olaszokat és a Williamshez szerződött, ahol új lendületet kapott és sokszor láthattuk a „régi” Felipét, azonban 2016-ra a csapat zsákutcába futott, és már mintha Massa sem élvezte volna úgy a versenyzést. Az idény végén vissza is vonult, azonban ez csak pár hétig tartott, mivel Bottast leszerződtette a Mercedes, őt pedig Claire Williams megkérte, jöjjön vissza egy évre. Massa engedett a csábításnak, de az év nagy része csak a szenvedésről szólt.

Rubens Barrichello – 11 győzelem

Több közös pont is akad a két brazil plióta karriejében a 11 futamgyőzelmen kívül. Mindketten hosszú ideig álltak a Ferrari szolgálatában (Massa nyolc, Barrichello 6 évig és egymást váltották) és mindketten úgymond második számú pilóták voltak, kivéve Massa 2008-as szezonját. Majd miután elhagyták Maranellót, az egyre gyengébb teljesíményük után új erőre kaptak. Mindketten a Williamsnél fejezték be F1-es pályafutásukat. A másodvirágzás Barrichellónál kicsit később jött, hiszen a Hondánál esélye sem volt kiugró eredményre, egészen a 2009-es szezonig, amikor a csapat átvedlett Brawn GP-vé és egy ’űrhajót’ raktak a pilóták alá. A veterán brazilnak sikerült a Ferraris 9 győzelme mellé még kettőt szereznie, és sokáig úgy tűnt, valós esélye lehet a vb címre is, ám Button ellen nem volt ellenszere és végül csak a harmadik helyet szerezte meg a végelszámolásnál. Utolsó győlemét Monzában szerezte, ahol háromszor is nyert pályafutása során. Ezután következett két év a Williamsnél, amiből a 2011-es valóságos kínszenvedés volt a csapatnak (bár most örülnének annyi pontnak, mint akkor). A szezon végén már nem tartottak igényt a szolgálataira egyik csapatnál sem, így búcsúzott a száguldó cirkuszból.

Carlos Reutemann – 12 győzelem

A lista haramdik helyezettje is Dél-Amerikai, csak ő Argentínából jött. Szintén megjárta a Ferrarit és a Williams csapatát és a grove-i alakulattól vonult ő is vissza. Azonban neki sikerült három csapattal is elsőként célba érnie, mivel az előbb említetteken kívül ő a Brabhammel szerezte meg első három győzelmét. Na, és persze őt szerződtett le a Ferrari Lauda pótlására ’76-ban, de ebben az évben csak egyszer állt rajthoz (Monzában, miután Lauda felépült  és így három Ferrari állt rajthoz). ’77-től azonban már övé volt az egyik vörös autó, de a következő év végén búcsút intett a csapatnak a Lotus kedvéért. Rá egy évre Frank Williams csapatához igazolt, ahol szerzett egy egyéni harmadik és második helyet. ’81-ben az utolsó versenyre éllovasként érkezett és a pole pozíciót is megszerezte, azonban csak a nyolcadik helyen ért célba, így 1 ponttal elmaradt Nelson Piquetől. 1982-ban egy második hellyel nyitott, azonban közben kitört a falklandi háború Argentína és az Egyesült Királyság között, aminek hatására Reutemann elhatárolódott a brit csapattól és hirtelen visszavonult a szezon második versenye után.

David Coulthard – 13 győzelem

A skót partiarcnak is van Williams kötődése, csak neki fordítva. Míg a lista eddigi szereplőinek az angol gárda volt az utolsó állomásuk, ő itt kezdte F1-es karrierjét 1994-ben. ’95-re teljes éves szerződést kapott, de Villeneuve érkezésével távoznia kellett év végén, és a McLarennél ezzel összeállt a legendás Hakkinen-Coulthard páros. Ron Dennis csapatához már futamgyőztesként érkezett, amihez még 12 győzelmet gyújtött a wokingi alakulatnál. Bár kiváló pilóta volt, csapaton belül egyértelműen Hakkinen volt a gyorsabb, pechjére pedig a 2x világbajnok távozása után kapott egy másik finnt Raikkönen személyében. Utolsó győzelmét 2003-ban szerezte az idénynyitó Ausztrál GP-n, de a jó kezdés után nem jöttek az eredmények, 2004-ben pedig már végképp csak árnyéka volt önmagának. Ekkor 9 év után elhagyta a McLarent és a Red Bull-hoz igazolt, ami egyből szárnyakat adott neki és a középcsapattal kiváló eredményeket ért el, bár győzni már egyszer sem tudott. 2008-ban pedig búcsút intett az F1-nek, a RB-nál pedig átadta a helyét Sebastian Vettelnek. Azóta is a paddock szerves része, hiszen a Sky állandó szakértője és előszerettel tűnik fel a különbozó McLaren és Red Bull marketing eseményein, valamint kisfilmjeiben is.

Sir Stirling Moss – 16 győzelem

Az örök második. így lehetne talán jellemezni Moss fantasztikus karrierjét. Ha figyelembe vesszük, hogy   1951 és 1961 között versenyzett, amikor még a 10 verseny/szezon is kuriózumnak számított, valamint csak 1955-ben teljesítette első teljes szezonját, megmagyarázhatatlan, hogy nem sikerült bajnoki címet nyernie. Első győzelmét 1955-ben érte el, és ettől az évtől kezdve egészen visszavonulásáig négyszer végzett a második, háromszor pedig a harmadik helyen. Vagyis pályafutása végéig mindig ott volt a TOP 3-ban. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy visszavonulásakor csak az ötszörös bajnok Fangionak volt több győzelme nála, akkor végképp kijelenthetjük, hogy az F1 történetének egyik legkiemelkedőbb alakja. Három nagy csapattal, a Cooperel, a Maseratival és a BRM-el is tudott győzni, és még utolsó évében is kétszer intették le elsőként. Önmagában már a fentebb leírtak is elég okot adtak arra, hogy a Királynő lovágga üsse, de ha még valakiben mindig lenne szemernyi kétség a zsenialitása felől, szerintem az végképp elmúlik, ha megemlítjük, hogy Moss vitrinjében ott lapult egy Le Mans-i 24 órás kategóriagyőzelem és két összetettbeli második hely, egy fantasztikus rekorddöntő Mille Miglia győzelem, egy Monte Carlo Rally második helyezés és a Sebringi 12 órásokon is behúzott egy kategória és egy összetettbeli első helyet. Mindenképp kora egyik legzseniálisabb autóversenyzője.

Na és hogy áll a jelenlegi mezőny többi tagja Verstappenen kívül? Jelenleg hat olyan futamgyőztes pilótánk van, akik nem nem nyertek címet. A listánkhoz Verstappen után Bottas áll a legközelebb kilenc győzelemmel. Őt követi Ricciardo aki még a Red Bullos időkből szedett össze hét első helyet. Leclerc két győzelemmel büszkélkedhet, míg Gasly és Perez tavaly ünnepelhettek a dobogó legtetején fantasztikus győzelmeik után.