Ezt a szezont még sokáig emlegetni fogjuk! Volt itt minden, mint a jó boltban. Oké, a Mercedes-Hamilton duó gyorsan egyértelművé tette, hogy hiába a Red Bull év eleji fogadkozása, hogy na, majd most! A Mercedes azonban minden idők egyik legjobb (ha nem A legjobb) autóját rakta össze. Egy szezon azonban nem csak erről szól. Hogy miről? A teljesség igénye nélkül csak néhány momentum: Átigazolási dömping botrányokkal fűszerezve, soha nem látott és régen elfeledett pályák a naptárban, Ferrari motor- és RP másolási botrány, A Williams család kivonulása, a vírus miatt távolmaradó versenyzők és a helyükre beugrók nagyszerű teljesítménye, Grosjean újjászületése, friss arcok a dobogón és a rajtrács első sorában, 2 új futamgyőztes avatása, és megannyi őrült, kiszámíthatatlan verseny, ami káoszba fordult.

íme a két részes szezonelemzés második része a konstruktőri tabella első felével. Az első részt itt olvashatod. Kis statisztika, rövid összefoglalással és esetleges jövőképpel. Szigorúan szubjektíven. :)

(A táblázatokban az időmérőkre vonatkozó rész az elért eredményt büntetések nélkül mutatja. A versenyekre vonatkozó rész a végső eredményt mutatja az esetleges büntetések után. Azok a versenyek, amelyekben mindkét pilóta kiesett, nem számítanak bele.)

Ha azt nézzük, hogy melyik csapat fejlődött a legtöbbet az első futamtól az utolsóig, talán a Renault útja a legszembetűnőbb. Miután az autó elkezdett működni, a RP elleni sikeres hadjárat és a Ferrari bukdácsolása utat nyitott nekik a régóta várt konstruktőri harmadik hely felé.  Az, hogy végül ezt nem sikerült elérni, igazából csak maguknak köszönhetik. Elég hullámzó volt az, ahogy az autó teljesítménye pályáról pályáról változott, ehhez pedig hozzájött a pilótapáros közötti nagy különbség. Mint idén több csapatnál is, itt is látványosan kiütközött a két versenyző közötti nagy különbség.

Ricciardo: Az ausztrál remek szezont ment az év második felében. Hozta azt a pluszt, amiért szerződtették, és erőből sikerült nagyon erős versenyeket teljesítnie, valamint dobogókat hoznia. Bizonyította, miért ő az egyik legjobb pilóta a mezőnyben.

Ocon: Sosem értettem, miért a nagy hype a francia körül. Nem rossz pilóta, ezt bizonyította is egy-két versenyhétvégén és megszerezte pályafutása első dobogóját is. De a csapattársa által feltett léc átugorhatatlan volt számára. Sokkal többet is kihozhatott volna ebből az évből, amit a csapat nagyon sajnálhat, mert pont ez az, ahol elment az a 3. hely.

Nagyon sajnálhatja a csapat, hogy elvesztették Ricciardót, mert jövőre még élesebb harc lehet a Mercedes és a RB mögött. Amiben egy RIC-ALO páros azért sokkal jobban néz ki látatlanban is, mint egy Ocon-Alonso. Az alapok most tényleg jónak tűnnek, a spanyol pedig biztos, hogy űzni fogja őket. A fiatal franciának meg komolyan össze kell szednie magát, mert ez így kevés lesz.

Ha a Renault-ra azt mondtam, hogy kihagyták a nagy lehetőséget, akkor ez a Racing Pointra fokozottan igaz. Egyértelműen az övéké volt a harmadik legjobb autó a mezőnyben (a Mercedes hathatós segítségével), és még a 15 pontos büntetés ellenére is végig harcban voltak a konstruktőri harmadik helyért. Az utolsó futam előtt pedig szinte már a zsebükben volt. Erejüket jól jelzi, mindvégig úgy voltak versenyben, hogy a 17 versenyből talán csak egy tiszta versenyhétvégéjük volt. És ott meg is lett a dupla dobogó. Bár igaz, hogy szerencsével, de ha azt vesszük, hogy Perez kettő, Stroll pedig egy versenyt hiányzott (a beugró HULK meg egy futamon el se tudott indulni) és az idény közben közölték Perezzel, hogy jövőre mehet, amerre lát (miközben nélküle lehet már nem is létezne ez a csapat), akkor ezt mondhatjuk egészen jó évnek is az eredmények szempontjából. Nagy kár, hogy Stroll nem tudta tartani a lépést a csapattárssal.

Perez: Checonak már régóta kijárt egy igazán versenyképes autó. Végre megkapta és a gumimágus egyből hozta az eredményeket. Köztük egy fantasztikus győzelmet, amit az utolsó helyre visszacsúszva szerzett meg. Két versenyt kihagyva, és a leintés előtt négy körrel egy dobogót elvesztve motorhiba miatt, lett negyedik az összetettben. Ez mindent elmond kiegyensúlyozott teljesítményéről. Bár mennie kell a csapattól, egy (valószínűleg) még jobb autóba ül át. Már alig várom.

Stroll: Voltak villanásai, ami mutatja, hogy nem ügyetlen. Esőben pedig kifejezetten jó pilóta. De sokkal több pozitívumot nem igazán lehet róla elmondani. Nagyon messze volt Perez teljesítményétől, főleg a szezon második felében. Amennyiben a régi Vettelt kapja csapattársként, nem pedig azt, akit az elmúlt két évben láttunk, akkor nagy verésnek néz elébe, ha nem tud látványosan fejlődni. És ezt főleg mentálisan értem. Olyan érzésem van néha, mintha az első akadálynál feladná egy-egy versenyen. Erre pedig nem lehet egy sikeres csapatot felépíteni, akár az apuka a csapattulaj, akár nem.

A RP jövőre nevet vált és jön az Aston Martin. A Mercedessel a háttérben és egy négyszeres világbajnokkal, aki meg akarja mutatni, hogy csak egy rövidzárlat (na jó, kicsit hosszabb) volt az elmúlt 2 éve. Lawrence Strollnak nagyon komoly tervei vannak, de ehhez a csapatvezetésnek, a stratégáknak és mindkét pilótának fel kell nőnie a feladathoz. Különben hiába a tömérdek pénz, az csak ki lesz dobálva az ablakon.

A wokingi alakulat jött, látott és nevető harmadik lett. A RP-től elvett pontok és Stroll botladozása, valamint a Renault-ban Ocon gyengélkedése (a Ferrariról már ne is beszéljünk), mind mind az ő malmukra hajtották a vizet. A McLaren pedig köszönte szépen a lehetőséget és besétált az ajtón. Az egyértelmű, hogy ők a negyedik-ötödik erő lettek volna egy normális szezonban. Igazából egyetlen egy dologban voltak csak jobbak a többieknél. Ez pedig a versenyzőpárosuk. Tökéletesen megmutatták, hogy hiába a jobb autó, ha azzal csak az egyik pilóta szállítja rendszeresen az eredményeket. Jó volt látni, hogy a pár éve még történelmi mélységben fuldokló alakulat a lehető legjobb úton van.

Sainz: Őszintén szólva Sainz az egyik legkellemesebb meglepetés nekem az idei évben. Jó volt látni, hogy egy McLaren az élen autózik (ha még csak nagyon rövid ideig is) vagy hogy a győzelemért megy Monzában. Talán csak az Orosz nagydíj az, amikor komoly hibát vétett, de ezt leszámítva érthető, hogy miért esett rá a Ferrari választása. Nagyon kiegyensúlyozott volt egész évben és rendszeresen kihozta a maximumot az autóból. Nagyon remélem, hogy nem zsákutcába viszi a karrierjét a csapatváltással.

Norris: LLL, vagyis Last Lap Lando teljesítménye önmagáért beszél. Szerintem a második év a legnehezebb, hiszen akkor már nem újonc, nincsenek olyan kifogások, hogy ismerkedni kell, és beilleszkedni egy működő csapatba. Norris ezt az akadályt tökéletesen vette és bár voltak hibái, meg gyengébb versenyei, végig tartotta a tempót csapattársával. Igaz, 3 hellyel mögötte végzett, de csak 8 pont a különbség közöttük. Én mindenképp a Russell-Leclerc vonalhoz sorolom. Egy igazi baba arcú gyilkos lehet belőle a pályán.

A McLaren előtt komoly munka áll. Be kell integrálni a Mercdes motort úgy, hogy a kasztnin nem sokat változtathatnak a friss szabályok miatt és mindenhez az FIA engedélye kell. De ha sikerül nekik a mutatvány, akkor még egyet előre léphetnek teljesítményben. A Ricciardo – Norris páros pedig igencsak jól hangzik. Seidl az F1 egyik legjobb csapatfőnöke lett nagyon rövid idő alatt, Zak Brown pedig a háttérben olyan stabilitást hozott, amire bátran lehet építeni. Vége az átmeneti éveknek, jöhetnek az eredmények!

A Red Bull nagyon nagy reményekkel és igéretekkel kezdte az idei évet. Kerek perec kijelentették, hogy a cél a bajnoki cím. Az első két nagydíjon azonban a Mercedes olyan pofont adott a mezőnynek, hogy kellett egy kis idő, mire észheztértek ők is. Lassan elkezdték feltérképezni az autójuk gyenge pontjait és hát volt belőle bőven. A Honda teljesítménye is elmaradt a várttól, de maga a kasztni sem lett telitalálat. Az elejtett mondatfoszlányokból szépen kirajzolódott, hogy bizony van gond, főleg a légelllenállással a motorborítás körül és az orrkúp körüli résszel, amit nem sikerült jól lemásolniuk a Mercedsről. Egyszóval tipikus RB év volt. Kissé gyengébben kezdték az évet a vártnál, de a végére már ott voltak a Merci mellett. De ahhoz, hogy tényleg a címért harcoljanak, ez kevés a Mercedes és Hamilton ellen. Főleg, ha egy emberes a csapat, mint idén.

Verstappen: Ha célba ért, dobogón végzett, kivéve egy alkalommal. Ha pedig kiesett, akkor vagy a technika, vagy egy vetélytárs végzett vele. Azért nem gondolta senki még pár éve, hogy VER kapcsán azt kell leírni, szinte hiba nélkül vezetett egész évben. Valószínűleg, ha most megkérdeznénk, hogy milyen rajtszámot választana, nem a 33-ast mondaná, annyiszor volt a harmadik rajtkockában, és intették le harmadiknak a két Merci mögött. És még így is majdnem meglett neki az összetett második hely. Csak is dicsérő jelzőkkel lehet illetni az idei teljesítményét.

Albon: A thai-brit egyszerűen kidobta ezt az évét (és lehet, hogy ezzel az F1-es karrierjét is) a kukába. Ezen nincs mit szépíteni. Többször olyan messze volt Verstappentől az időmérőn, mintha nem is egy csapatban lennének. És hiába a szépségdíjas előzések, ha alapból folyamatosan kapaszkodnod kell felfele. Amikor meg jól sikerült az időmérő, akkor a versenyen ment pocsékul. Kivéve talán az utolsó 1-2 futamot. Annyi időt és segítséget kapott, amennyit RB pilóta még soha. De a tavalyi jó szezon után, egyre távolabb került Verstappentől. Hogy mennyire megrendült benne a bizalom az év végére, jól jelzi, hogy nem a Tauriba ültették vissza, mint Gaslyt vagy Kvjatot, hanem egyből kispadra száműzték.

A Honda szép búcsút tervez és azt ígérik, hogy győzelemre képes motort adnak a RB-nak. Az, hogy ’22-től mihez fog kezdeni a RB ezzel a motrral, jó kérdés. Nincsenek könnyű helyzetben, de ezt azért félig meddig maguknak köszönhetik. Muszáj előállniuk egy olyan autóval, ami az első versenytől kezdve felveszi a harcot a Mercedessel, mert Verstappen nem fog örökké várni és elfogy a türelem. Márpedig ha úgy dönt, hogy lelép, könnyen előfordulhat, hogy a saját csillaguk fogja őket legyűrni egy későbbi bajnoki csatában.

A Mercedes egy igazi szörnyeteget rakott össze. Kétségkívül, talán az F1 történetének legjobb konstrukciója lett a W11. És olyan megbízható, mint még soha az elmúlt 7 évben. Mindössze egy kiesés volt műszaki okok miatt, ami egészen elképesztő. Pedig mindent megpróbáltak az ellenfelek és a Liberty, a fordított rajtrácstól a party mód betiltásáig. És láttuk, mire mentek vele. Lehet őket utálni vagy szeretni, de ez mindenki hibája, csak nem az övéké. Úgy nyerték a versenyeket, hogy az utolsó 5-6 futamra egy darab fejlesztést sem raktak az autóra, és már rég a ’21-es és ’22-es szezonra készültek, miközben a RB még az utolsó futamra is egy új hátsó szárnnyal érkezett. Egyrészről félelmetes az erejük, mársészről teljességgel érthetetlen, hogy sem a Ferrari, sem a RB nem tud előállni egy olyan autóval, ami fel tudja velük venni a versenyt egy teljes szezonon keresztül.

Hamilton: Lewis Hamillton úgy húzta be ellenfél nélkül ezt az évet, hogy még csak nem is kellett tökéletes szezont futnia. Sőt! Szokatlanul sokat hibázott ahhoz képest, amennyit úgy általában szokott (bár sokan elfogadnák ezt a kevés hibát egy szezonban). Csak egyszer-kétszer kellett valóban magasabb fokozatra kapcsolnia, bár akkor hamar kiderült, hogy bőven van tartalék arra az esetre, ha bárki közelebb érne hozzá. Hogy a mezőny nagy része tudna nyerni ezzel az autóval? Valószínű. Hogy ugyanezek tudnának-e bajnokságot nyerni, ha Hamilton a csapattársuk? Nem valószínű. Talán 4 ember van a jelenlegi mezőnyben, akik tényleg fel tudnák vele venni a versenyt hosszú távon. Maradjunk annyiban, a legjobb csapatok nem véletlenül ültetik az elérhtő legjobb pilótákat az autóikba. Egy-egy futamon győzni és megnyerni egy bajnokságot, nem ugyanaz.

Bottas: Szegény finn tudna erről beszélni. Bottas jó pilóta, nem hiába ül egy Mercedesben és nem egy Haasban (bocsi, Haas rajongók). Az időmérőkön közel tud lenni HAM-hoz, néha még meg is tudja verni. A futamokon viszont nem tud mit kezdeni azzal a tempóval, amit a csapattársa diktál. Mondjuk, a szerencse sem éppen őt üldözte idén. Lehet ez valami finn átok, ha belegondolok abba, hogy Hakkinent mennyi minden utolérte 2000-ben és 2001-ben, vagy Kimi hányszor bukott dobogókat és győzelmeket mindenféle apróság (vagy nem is annyira apróság) miatt. Többször volt defektje, MGU-H meghibásodás, kormánymű hiba, padlólemez sérülés stb. De talán a legjobban a szezonját az imolai eset szemlélteti. Végre sikerül lerajtolnia Hamiltont, és az élre állni. Erre rögtön a második kör elején összeszed egy szép nagy szárnydarabot a padlólemezével, amit Vettel hullajtott el egy koccanásnál. Emiatt pedig alig tudja a pályán tartani autóját. Pech. De ha ezek nincsnek, akkor is csak annyit ér el, hogy kicsit távolabb lett volna Verstappentől az összetettben.

A német gárda és Hamilton kezéből nagyon nehéz lesz kivenni az újabb bajnoki címeket. Nem sok esély van arra, hogy ’21-ben komolyabban is megváltozzanak az erőviszonyok. Hogy utána mi lesz? Először is, tudni kéne, hogy a brit mennyi ideig tervez még az F1-ben maradni. Egy évet még biztos, hiszen nem hagyná veszni azt a lehtőségt, hogy 8x bajnokként vonuljon vissza. A Mercedes pedig zsinórban 8-szor húzhatná be a konstruktőri trófeát, ami szinén példa nélküli. George Russell ott dörömböl az ajtóban és ha nem fogják beengedni gyorsan (2022-ben), akkor bizony  Wolffék lehet, hogy elköszönhetnek az F1 egyik legnagyobb tehetségétől. Ezt nem valószínű, hogy megkockáztatják. És azért bőven van még javítanivaló a csapat működésében is. Bár a dominancia sokszor elrejti, de stratégiailag a RB szinte mindig előttük járt egy lépéssel, aminek egy Perez - Verstappen páros ellen azért már lehetnek következményei. A boxutcai kommunikáció pedig bőven hagy maga után kérdőjeleket, gondoljunk csak Monzára, vagy Bahreinre. Nyomás alatt a csapat stratégiai részlege megremeg, csak éppen kéne egy csapat, hogy ezt ki lehessen ezt használni.