A siker a DNS-ben van? Vitathatatlan tény, ahhoz hogy valaki elhódíthassa a száguldó cirkusz bajnoki címét, nem kis mértékben veleszületett tehetségre van szüksége. Azonban az már eléggé érdekesen alakult, hogy egy-egy F1-et megjárt család tagjai közt ez a tehetség tovább vivődött-e más generációkra is, hiszen mindössze csupán két olyan apa-fia páros van, kiknek világbajnoki cím is viríthat a vitrinjében. Dombai Gábor vendégposztolóval közreműködésével egy négy részes cikksorozatban sorra veszem a családokat, akiknek több tagja is megfordult a száguldó cirkuszban. Az első és második rész után itt a sorozat harmadik része.

A Schlesser család

A francia Jo Schlesser 1928-ban született és 1952-ben kezdte karrierjét, méghozzá a Rallyban, majd a hosszú távú versenyekre tért át. 1957-ben indult először Le Mans-ban, majd ezután vegyesen versenyzett mindenféle kategóriákban, de főleg hihetetlen pechsorozataival tűnt ki, hiszen a francia versenyen egyszer sem tudott célba érni hét alkalomból. ’61-ben indult először F1-es futamon és hetedik lett a Paul Ricardon, de ez még nem számított világbajnoki futamnak. Arra csak 1966-ban került sor a Matra színeiben Németországban, ahol tizedikként ért célba. Ezt még 2 világbajnoki és pár nem világbajnoki futam követte. Mindkét világbajnokságon kiesett, legjobb eredménye két negyedik hely volt. De ’64-ben még a NASCAR-ban is megfordult két verseny erejéig. ’67 és 68-ban pedig a Formula 2 európa bajnokságban is szerepelt. ’68-ban a Honda pilótájaként indult a Francia GP-n. Az autót előtte John Surtees tesztelte, de nem volt hajlandó vele versenyezni és azt mondta, alkalmatlan versenyzésre. A verseny 2. körében Schlesser elvesztette irányítását az autó felett, a korlátnak csapódott, a rengeteg üzemanyag meggyulladt és esélye sem volt. A Honda pedig év végén távozott a szériából. Unokaöccse, az 1948-as születésű Jean-Louis sokkal szerencsésebb karriert tudhat maga mögött. Ő is jó pár kategóriát kipróbált pályafutása során, és például 1977-ben a francia F3 bajnoki címen Alain Prosttal osztozott meg. Az F1 neki is inkább egy próbálkozás volt, hiszen csak két versenyen állt rajthoz. Az első ’83-ban a francia nagydíjon a March-csal (nem kvalifikálta magát), a második pedig ’88-ban a Williams-el Monzában Mansellt helyettesítette (11. lett). De ’81-ben Le Mans-ban összetett 2. és kategóriagyőztes volt, ’89-ben pedig a Sauberrel WSC bajnok lett és meg is védte címét. És a karrierje csúcspontja még ezután jön, hiszen 1999-ben megnyerte a Dakart és 2000-ben ott is megvédte címét, mindezt a saját csapata általépített autóval. 2002-ben még megnyerte a tereprali-világkupát, 2009-ben pedig az Africa Race-t.

A Schumacher család

Lehetetlen nem szuperlativuszokban beszélni Michael Schumacherről, s eredményeiről. Hét bajnoki címe is már magáért beszél. Legtöbb rekordját, csupán egy másik hétszeres bajnoknak, bizonyos Lewis Hamiltonnak sikerült beállítania, vagy megdönteni, s azt is csupán másfél évtizeddel később. Hogy mi a helyzet családi fronton? Öccse, Ralf, nem sokkal Michaelt követően vetődött be a Formula 1-be, s hamar felhívta magára a figyelmet a Jordan színeiben. Kevés híján a német szerezte meg a brit közép csapat első sikerét is a 98-as Belga Nagydíjon, azonban ezt egy csapatutasítás elvette tőle, Damon Hill részére. Michael ezen felháborodva kivásárolta öccsét a csapathoz kötő szerződéséből, és segített neki a Williamshez szerződni, ami elsőre nem tűnt éppen a legjobb befektetésnek, látván az addig domináns csapat hanyatlását. A BMW megérkeztével aztán minden megváltozott, s lassacskán a Ferrari kihívójává váltak. Azé a Ferrarié, kikkel Michael csak úgy halmozta sikereket. Így nem is csoda, hogy a testvérpár kisvártatva egymás ellenfele lett a pályán, az addigi kiváló viszony pedig a múlté. Bár mindennek hátteréről keveset tudni, ugyanis Schumacherék köztudottan komolyan vették magánéletük védelmét, de annyi biztos, egy ideig olyan hűvös lett a viszony, hogy gyakorta nem is beszéltek egymással, maximum a versenyhétvégék alatt. A családi hagyományt, a versenyzést, mindkét testvér fia tovább vitte. Míg Ralf fia, David jelenleg még az alsóbb szériákban (F3), bontogatja szárnyait, addig a legendás bajnok fia, Mick éppen idén szerezte meg a Formula 2-es bajnokság győztes trófeáját, s nem kis Ferrari hátszéllel. A következő szezonban azonban már a nagyok közt bizonyíthatja a Haas színeiben, hogy náluk mennyire igaz az alma, és a fa esete. David egyébként, az ügyben is érdekes lehet a számunkra, hogy barátnője a jelenleg legmagasabban jegyzett magyar autóversenyző lány, Keszthelyi Vivien, aki már a W-Series-ben is megfordult.

A Senna család

Ayrton 1960-ban születtt és valószínűleg nincs ember a földön, aki nem hallott már róla. Nem volt olyan sorozat, amiben elindult és nem nyerte meg. 3 bajnoki címe, ellentmondást nem tűrő manőverei, a Prosttal való csatái, monacói győzelmei, első versenyei, jellegzetes sisakja és halála mind-mind elősegítették azt, hogy egy igazi legenda legyen. Halálakor pdig 3 napos nemzeti gyászszünetet rendeltek el Brazíliában. Máig sokan az F1 valaha volt legjobb pilótájának tartják, nem ok nélkül. Már első évében csodákat művelt a harmatgyenge Tolemannal. A gyorsan zuhanó Lotus mélyrepülését látványosan lelassította, a McLarennél pedig igazi bajnokká vált. ’93-ra majdnem hátat fordított az F1-nek és tesztvezetésen is volt az IndyCarban (ahol gyorsan új pályacsúcsot ment), de végül Ron Dennis meggyőzte a maradásról versenyenként 1 millió dolláros fizetéssel. Majd jött a Williams, amire mindenki úgy tekintett, hogy a legjobb autóban a legjobb pilóta ül, és ennek csakis egy negyedik vb cím lehet a vége. Sajnos az imolai tragikus hétvége közbeszólt. Ekkor már unokaöccse, Bruno 9 éves volt. Az unokaöcs szépen végigjárta a ranglétrát és 2004-ben már Formula autókban ült. Bár nem volt kiemelkedő tehetség, alulról sem lógott ki a sorból és 2008-ra úgy tűnt, beérett, miután a GP2-ben ezüstérmes lett a Raikkönen Robertson Racing szineiben (Igen, az a Raikkönen). Innen természetesen már egyenes út volt egy ilyen családi névvel az F1. Három évet töltött az F1-ben, három csapatnál a HRT-vel kezdte, a Lotussal folytatta, majd végül a Williams volt a végállomás. De az eredmények nagyon nem akartak jönni, ezért a 2012-es szezon végén búcsút intett a szériának. Jó pár kategóriát megjárt, mire megtalálta a hozzá legjobban illőt. A WEC LMP2-ben szerzett egy bajnoki címet (’17) és egy ezüstérmet, majd az LMP1-ben egy harmadik helyet (2020) és majdnem összejött neki egy Le Mans-i győzelem is.

A Stewart család

A Stewarték élete az autók és a versenyzés körül forgott. A családnak Austin majd Jaguar kereskedései voltak, a családfő pedig amatőr motorversenyző volt. Jimmy 1931-ben született, és természetes volt, hogy ő is versenyzésre adja a fejét, unokatestvérével, Jannal együtt. Bár az F1-ben mindössze egy nagydíjon állt rajthoz 1953-ban, és azon sem ért célba. Csapata, a méltán elfeledett Ecurie Ecosse 3 év alatt is összesen három futamon vett részt. Azonban az autósport szenvedélye öccsére, Jackie-re is átragadt. A nyolc évvel fiatalabb öcs igencsak tehetségesnek bizonyult és sorra nyerte a versenyeket az alacsonyabb kategóriákban. Az F1-ben 1965-ban, a BRM csapatnál debütált Graham Hill csapattársaként, és második versenyén már dobogón állhatott Monacóban, majd Olaszországban az első győzelmét is megszerezte. Az összetettben pedig egyből egy harmadik helyen nyitott. A következő szezonban rögtön győzelemmel kezdett, de a BRM ezen kívül nem volt versenyképes sem ebben, sem a következő évben, így a 1967-es szezon végeztével átigazolt a Ken Tyrell alapította Matra csapathoz és ott is maradt 1973-as visszavonulásáig (időközben a csapat neve is megváltozott Tyrell-re). Innentől pedig nem volt megállás. ’68-ban 2. hely, majd ’69-ben megszerezte a világbajnoki címet is. Ezután egy gyengébb év következett (Tyrell és a Matra útjai szétváltak), de ’71-ben ismét ő lett a bajnok. Címét nem bírta megvédeni, be kellett érnie az ezüstéremmel Fittipaldi és a Lotus mögött, de ’73-ban visszavágott és megszerezte harmadik világbajnoki címét. Az év utolsó versenyén nem indult el, csapattársa, Cevert halála miatt, és úgy döntött, inkább befejezi az autóversenyzést. Sir Jackie Stewart a csúcson vonult vissza, 3x világbajnokként, 1x Tasman Series bajnokként (1966, BRM) és egy Le Mans-i kategória ezüstérmet is begyűjtött Graham Hillel 1965-ben. Kicsit kommentárkodott, majd a Fordnál vállalt vezető pozíciót, végül az amerikai motorgyártó támogatásával és fia segítségével megalapította saját F1-es csapatát és ’97-ben be is mutatkoztak. A három évig tartó kalandban az ebben a cikksorozatban is tárgyalt Verstappen, Magnussen és Barichello is vezette autóit. Bár rögtön az ötödik futamukon dobogót szereztek, az első két év nem igazán sikerült eredményesre, ’99-re viszont megtáltosodtak és jöttek a dobogók, na meg egy győzelem is Herbert-el. Év végén pedig a Ford ajánlatot tett a csapat felvásárlására, amit Sir Jackie el is fogadott és eladta nekik, hogy létrejöjjön a Jaguar.

A Stuck család

Hans Stuck 1900 decemberében születt. 5 versenyhétvégén állt rajthoz, 1951 és 1953 között. Persze, ekkor már igencsak rutinosnak számított ő is, hiszen az F1 előtti időkben jó pár Grand Prix győzelmet szerzett 1927 és 1939 között. Az F1-ben viszont már nem tudott sikereket elérni. Bár Varsóban született, német zászló alatt versenyzett, és ezért lehet rajta vitatkozni, ki is volt az első kelet-európai F1-es pilóta valójában. Fia, Hans-Joachim Stuck 1951-ben látta meg a napvilágot, és gyorsan belevetette magát az autósport világába. 1974 és '79 között volt a mezőny tagja, bár nem volt túl sikeres pilóta, mindössze 2 dobogós helyet szerzett 81 nagydíjából. Viszont a hosszú távú versenyeken igen eredményes volt. 1972 és ’98 között volt a mezőny állandó tagja Le Mans-ban, amit kétszer is nyert abszolútban, háromszor pedig kategóriagyőztes volt. A Nürburgringi 24 óráson háromszor győzött, utoljára 2004(!)-ben, 1972-ben pedig a spai 24 órást is megnyerte, valamint bezsebelt pályafutása alatt egy DTM és egy WSC bajnoki címet is. Szép kis eredménylista!

A Verstappen család

Az 1972-ben született Jos Verstappen, alias Jos the Boss. Bárki, aki a ’90-esévek közepétől volt kint akárcsak egy F1-es versenyen is, biztos hogy látott holland drukkereket, az egyik kezükben ilyen feliratú zászlóval, a másik kezükben meg természetesen sörrel. Jos ’94-ben lett az F1-es mezőny tagja Schumacher csapattársaként a Benettonnál. És hát nagyon elmaradt a német csapattárstól. Első dobogóját a Hungaroringen szerezte, amit egyből követett még egy Belgiumban, a szezonvégi 10 pontja SCH bajnoki címével szemben Briatorét arra késztette, hogy kölcsönadja inkább Simteknek. Karrierjéből azonban mindenki csak arra emlékszik, hogy német GP-n tankolás közben lángra kapott az autója, amit szerencsére sikerült gyorsan eloltani. A csapat öt verseny után csődbe mint, szóval az az éve kuka volt. Aztán jött a Footwork majd a Tyrell. ’98-ban eredetileg nem volt szerződése, de miután a Stewart kirúgta Jan Magnussent, év közben őt kérték fel a helyére, azonban ez sem lett egy sikersztori. ’99-ben élete lehetősége előtt állt, mivel a visszatérésen dolgozó Honda szerződést ajánlott neki. Azonban a csapat főtervezőjének váratlan halála miatt a japán gyár jegelte a programot, így megint ülés nélkül maradt arra az évre. Ezután az Arrows visszahívta és jó versenyeket futott, 5 pontot szerezve (már amikor nem esett ki), úgyhogy maradt még egy évet. 2003-ra aláírt a harmatgyenge Minardihoz, de pont nélkül maradt és hátat fordított az F1-nek (vagy az F1 neki, kinek mi tetszik). 2005-ben visszatért az open wheel-hez a tragikomikus A1 GP sorozatban (erről itt olvashatsz), és Hollandia színeiben még egy győzelmet is szerzett. 2008-ban és 2009-ben pedig a Le Mans-i 24 óráson vett részt, ahol az első évben LMP2 győztes lett, a második évben azonban már az LMP1 –es szereplés felejtősre sikeredett. Felesége, Sophie Kumpen (komoly GT versenyző család sarja) is versenyzett, a Formula Super A-ig vitte (Jenson Button pedig elmondhatja, hogy versenyzett a teljes család ellen). Fiuk pedig Max Verstappen, akit nem hiszem, hogy bárkinek be kell mutatni. Max ’97-ben született, és nem kellett sokat várnia az F1-re. Az első F3-as szezonja után a Mercedes és a Red Bull is szerette volna a junior programjában látni (Jos a Mercedest szerette volna inkább), de Helmut Marko végül egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett le az asztalra. Egyből kapott egy 2 éves szerződést a Toro Rossoval az F1-ben, ezzel pedig Wolff nem tudott versenyzni. ’15-ben bemutatkozott az F1-ben és nem fért hozzá kétség, hogy kiemelkedő tehetséget látunk. A második év ötödik futamát pedig már a Red Bullban kezdte meg, miután kicserélték Kvjattal. És ha már ott volt, meg is nyerte azt, miután a két Mercedes a 2. kanyarban kiütött egymást előtte. Bár karrierje elején elég sok hibát vétett, ezeket mára kinőtte, és kétség kívül a következő 10 év egyik meghatározó pilótája lesz. Már csak egy győztes autó kellene, mert ezzel a RB még adós neki.

A Villeneuve család

Bár Gilles Villeneuve legjobb szezon végi eredménye az 1979-es második hely lett, csapattársa, Jody Schekter mögött, az vitathatatlan, hogy a kor egyik olyan pilótája volt, aki könnyedén lehetett volna akár bajnok is. Erre komoly esélyt legközelebb a tragikus ’82-es esztendő jelentett, ugyanis a Ferrari versenygépe tűnt az egyik, ha nem a legjobb konstrukciónak a szezon legelején. Ráadásul ezúttal a csapat is őt favorizálta. Ennek ellenére csapattársa, Didier Pironi ezt teljesen figyelmen kívül hagyva, a San Marinoi Nagydíjon megelőzte a győzelemért hajtó Villeneuve-öt. Sokak szerint végül ez vezetett a végezetes rivalizáláshoz, melynek kicsúcsosodása a Belga Nagydíjon történt. Villeneve bizonyítási vágytól hajtva vezetett az edzéseken, amikor is, a célegyenes utáni első kanyarból kijövet a levezető körén lévő Jochen Mass mögött haladt. Mass cikázva próbálta elengedni Villeneuve-öt, aki már az első kitérő mozdulatra reagálni akart. Ennek köszönhetően belehajtott az elé visszahúzódó autóba, s Villeneuve Ferrarija egy hátra szaltó után orral a földnek csapódott. Az autó darabokra szakad, a kanadai pilóta pedig nem élte túl a balesetet. A baleset hihetetlen módon megrázta a közvéleményt, hiszen Villeneuve komoly népszerűségnek örvendett a szurkolók körében. Fia, Jacques, aztán másfél évtizeddel később egy Indy bajnoki címet követően érkezett meg az akkor domináló Williams istállóhoz. Kevés híján első versenyét is megnyerhette volna, de végül, ahogy Ausztráliában, úgy a szezon végén is egy bajnoki második hellyel kellett beérnie. ’97-ben már nem volt mentség, a bajnoki cím lehetett az egyetlen elfogadható eredmény, ami meg is születettet, lényegében függetlenül a szezonzárón történt botrányos Schumacher esettől, ezzel komoly emléket állítva édesapjának. F1-es visszavonulása után sem állt le a versenyzéssel, és rengeteg szériában kipróbálta magát a Rallycrosstól kezdve a NASCAR-on át  egészen a Formula E-ig, de már csak kisebb részsikerei voltak. Megalapította versenyzőiskoláját is, ami főleg olyan gyerekeknek ad lehetőséget, akiknek családjai nem tudják előteremteni a versenyzéshez szükséges anyagi feltételeket, már gokart szinten sem.