A Formula 1-ben, és azon kívül is, meglepően sok olyan egykori versenyzőt találhatunk, kiknek valamilyen családtagjai tovább vitték a stafétabotot. Kik több, kik kevesebb sikerrel, mint felmenőik.  Egy négy részes cikksorozban sorra vesszük a családokat, akiknek több tagja is megfordult a száguldó cirkuszban. Sok érdekes karrier, történetek és családi szálak  összefonódása derült ki. Az első, második és harmadik rész után itt a záró epizód, a végén még néhány érdekességgel.

A Whitehead család

Peter 1914-ben született, és ott volt az F1-születésénél 1950-ben, ráadásul Ferrari pilótaként. Ráadásul ő volt az első ember, akinek Enzo Ferrari versenyautót adott el és így kvázi saját csapatként is rajthoz tudott állni a Ferrari 125-ösével. Összesen 12 versenyen indult a világbajnokságban 1954-ig, és egy dobogót szerzett, azonban sok olyan nagydíjon állt rajthoz magán Ferrarijával (később pedig egy Cooperrel), ami nem számított bele a világbajnokságba, és ezeken szépen gyűjtögette a dobogókat, valamint a győzelmeket. Ezenkívül rengeteg hosszútávú versenyen indult (saját csapatával is) egészen 1958-ig, amikből jó párat meg is nyert. Többek között Le  Mans-t is 1951-ben.

És ha már a legendás francia versenynél tartunk, van egy ezüstérme is, méghozzá féltestvérével, Grahammel. Az öcsi 1922-ben születésű és szintén a hosszútávú versenyzés híve volt, bár nem volt annyira eredményes, mint Peter. De ha már volt egy bátyó saját csapattal az F1-ben, ő is rajthoz állt a színeiben. Igaz, mindezt csak egyszer tette, az 1952-es Brit Nagydíjon. Neki is volt ám saját csapata, amiben pedig a testvére is versenyzett pár GT versenyen. Ő az 1960-as Le Mans-i versenyen versenyzett utoljára. Na, ez ám a családi biznisz!

A L család

A Winkelhock család igazi kalandornak számít az autósportokban. A három testvér közül Manfred, (szü.:1951) Joachim (1960) és Thomas (1968) ketten is eljutottak az F1-ig. Manfred 1980-ban debütált az F1-ben beugróként az Arrowsnál Monzában, miután negyedik lett a Formula 2 Európa bajnokságon. Nem tudta agát a rajtrácsra kvalifikálni a következő évben pedig visszatért a nevelőszériájába. 1982-re azonban ülést kapott a „nagy sikerű” ATS-nél ahol lehúzott három évet és gyűjtött 2 pontot. 1985-re a hasonló kvalitású RAM Racinghez került, de az idényt sajnos már nem tudta befejezni, mert  Budweiser 1000 WEC futamon súlyos balesetet szenvedett Marc Surer másodpilótával együtt, egy Porsche 962-es volánjánál és a korházban meghalt. Öccse, Joachim inkább a túraautózást preferálta. Nyert Brit Túraautó bajnokságot és Le Mans-t is (1999), valamint jó pár szezont lehúzott a DTM-ben. F1-es karrierje igencsak rövidre sikeredett. 1989-ben az AGS csapat igazolta le, miután megnyerte a német Formula 3-at, ám nem volt benne sok köszönet, hiszen hasonlóan színvonalas istálló volt, mint az ATS, ahol bátyja versenyzett. Az első hét futam elege lett az egészből, miután egyszer sem tudta magát kvalifikálni a versenyre. A legfiatalabb testvér már nem jutott el száguldó cirkuszba és a német Formula 3 bajnoki címe után kisebb endurance szériákban vitézkedett egészen 2016-ig. Na és akkor jöjjön Manfred fia, Markus, a család hőse, akinek nevét minden F1 drukker megjegyezte egy életre, aki látta őt egyetlen egy F1-es futamán a Spykerben 2007-ben (úgy tűnik a családnak kijutott az acélos csapatokból). Az 1980-ban született fiú természetesen az autóversenyzés világát választotta és a nevelőszériákban, bár soha nem nyert bajnokságot, mindig jó teljesítményt nyújtott. 2006-ra a Midland leszerződtette tesztpilótának és jó párszor kigurult az autóval péntekenként, többek között a Hungaroringen is. Az év végén csődbe ment a csapat, de új tulajdonossal Spyker néven gyorsan felélesztették és Markus maradt a teszt valamint tartalékpilóta. Amikor Albers a Brit GP-t követően faképnél hagyta a csapatot, megnyílt előtte az út, hogy végre versenyben is megméretessen, ráadásul haza pályán, a Nürburgringen. A rajtnál minden autón száraz gumik voltak, kivéve az övén. Markus ugyanis úgy döntött, az utolsó helyről rajtolva, ide esőgumi kell és igaza is lett! Percekkel a rajt után eső zúdult a pályára és mindenki vagy a boxban, vagy a pálya szélén kötött ki, kivéve őt. Zseniális megérzésének köszönhetően az élre állt és vezette a versenyt. Valószínűleg nem volt olyan ember, aki ne neki drukkolt volna. A versenyt piros zászlóval szakították meg és az újraindítás is az SC mögül történt, az újonccal az élen. Kiállása után persze gyorsan hátracsúszott, a 15. körben pedig az autó is megadta magát. Sajnos a következő versenyen már nem ő ült az autóban, hanem a ’tehetséges’ Szakon Jamamoto. Ezzel pedig vége is lett F1-es pályafutásának. A versenyzést persze nem hagyta abba és bebizonyította, hogy nem tehetségtelen. Nyert egy GT1 vb címet (2012), és GT World Challenge-et (2018) is. De megfordult a DTM-ben, a WRC-ben és a WeatherTech-ben is.

 

A lista ezen részének vége, de még nem végeztünk. Hiszen több F1-es versenyző családjából is vannak fiatalok, akiknek szintén a a királykategória a célja. Nézzük, kik ők!

Az Alesi család

Jean Alesi a Ferrari legendája, pedig csak egyetlen egy versenyt a maranellói istállóval. Ennek ellenére a mai napig imádják a Ferrari drukkerek. Ő az a pilóta, aki mindig rosszkor volt rossz helyen, és kétség kívül az F1 egyik legpechesebb pilótái közé tartozik. Valahogy mindig akkor írt alá egy csapathoz, amikor az éppen leszállóágba került, pedig semmivel sem volt tehetségtelenebb világbajnok kortársainál. F1-es pályafutása után kipróbálta az Indy500-at, Le Mans-t és a DTM-et is, több kevesebb sikerrel, manapság pedig az 1999-ben született fia, Giuliano karrierjét igyekszik segíteni. Sajnos, úgy tűnik, tehetsége nem éri el az apuka szintjét. Bár az F2-ig eljutott, kérdéses a hogyan tovább, mivel 2 szezon alatt egy dobogó sem jött össze, és a Ferrari is kitette az akadémiai programjából. így Giuliano idén Ázsiában fog versenyezni és kiugróan jó eredményeket kell produkálnia, ha továbbra is a királykategória a cél. 

A Barichello család

A korábbi többszörös F1-es futamgyőztes Rubens Barrichello fia, Eduardo 2021-ben már Európában fog versenyezni, méghozzá a Formula Regional Európa-bajnokságon. A JD Motorsport versenyzője eddig a tengerentúlon vitézkedett és a USF2000-ben tavaly a második helyet is megszerezte.

A Leclerc család

1997-ben született Charles, apja Hervé, egykori Formula 3-as pilóta. A monacói egyértelmeűen a jelenlegi mezőny egyik legtehetségesebb pilótája. A Ferrari akadémiáján nevelkedett pilóta villámgyorsan átrobogott a nevelőszériákon, miközben ’16-ban a HAAS, majd ’17-ben a Sauber tartalékpilótája volt. 2018-ban pedig be is mutatkozott a svájci alakulatnál, ahol egyből elverte Ericcsont. Ezután a helyet cserélt Raikönennel, és a Ferrarinál jöttek is egyből a dobogók, na, meg a győzelmek. És persze egy kis balhé a 4x bajnok Vettelel. Tavaly már nem volt kérdés, kire akar építeni a csapat hosszú távon, és kétség kívül fényes karrier előtt áll. Keresztapja, Jules Bianchi, a japán baleset következtében 2015-ben, apukája 2017-ben, egyik legjobb barátja, az F2-ben versenyző Hubert pedig 2019-ben hunyt el, és mindezek ellenére is kiemelkedő teljesítményre volt képes folyamatosan. Öccse, Arthur szintén a Ferrari akadémia tagja, és eddig ígéretesnek tűnik ő is. Miközben nyerte a versenyeket az alsó kategóriákban, az FE-ben szereplő Venturi fejlesztő, majd tesztpilóta is volt. Idén már az F3-ban bizonyíthatja, hogy van annyira jó, mint a bátyus.

A Montoya család

Juan Pablo, a kolumbiai fenegyerek 1975-ben született, és igazi villámkarriert futott be. ’95-ben tette át székhelyét Európába és ’97-ben már a Williams tesztpilótája volt. JPM mindenáron ki akarta magát próbálni a tengerentúlon is, és ’99-re meggyőzte a csapatot,hogy engedje el őt egy évre. Williams pedig megegyezett Chip Ganassival, hogy pilótát cserélnek, és a szupersztár Zanardit kapja cserébe (A Ganassi mindenképp jól járt a biznisszel). Montoya rögtön első évében CART bajnok lett. Míg Zanardi harmatgyenge teljesítménye nem igazán nyerte el a grove-iak tetszését, azért belementek még egy év halasztásba, bár a csereüzletből nem kértek többet és inkább a fiatal Buttont választották. Montoya 2. éve már nem volt kiemelkedő (de azért egy Indy500 győzelmet begyűjtött) és év végén végül csatlakozott az F1-es csapatához. Az autó mondjuk borzalmas volt (bár nagyon gyors). Csak hatszor ért célba, viszont mindannyiszor pontszerző volt, és az első alkalommal, amikor meglátta a kockás zászlót, második lett. Monzában pedig megszerezte az első győzelmét is. 2002-ben nem tudott győzni, de nagyon stabil teljesítményével 3. lett, rá egy évre pedig ugyanezzel a kiegyensúlyozottsággal (és 2 győzelmével) sokáig harcban volt a VB címért RAI és SCH ellen. 2004-ben esélye se volt ezt megimételni,a így aláírt a McLarenhez és összeállt a Raikkönen – Montoya szuperpáros. Legalábbis papíron. Ugyanis nem bírta tartani a lépést csapattársával és még a SCH is megelőzte a harmatgyenge Ferrarival. Év végén pedig a csapat bejelentette, hogy 2007-re szerződést kötöttek Alonsoval, és csak akkor marad Montoya, ha Kimivel nem tudnak megegyezni. Montoya és a csapat viszonya innentől megromlott, és JPM előbb azt jelentette be, hogy 2006 végén elhagyja az F1-et, majd pár hétre rá felbontották a szerződést, és a maradék nyolc futamon már nem állt rajthoz. A dolog pikantériája az, hogy nem tudhatta a titkot. Kimi nem marad a McLarennél, hiszen már 2005-ben aláírt a Ferrarihoz SCH helyére 2007-től. Akár még egy Alonso – Montoya páros is összejöhetett volna. így viszont kaptunk egy HAM – ALO duót. JPM-nek nem úgy sikerült az F1 kaland, ahogy vártuk tőle, de így is szerzett nekünk pár felejthetetlen élményt. Visszatért Észak-Amrikába a Chip Ganassihoz, és NASCAR versenyzővé vedlett át, egészen 2013-ig. Nyert is két versenyt, de semmi extra. Aztán vissza az Indy-be 2017-ig, ahol begyűjtött még egy összetettbeli ezüstérmet, meg még egy Indy500 győzelmet. Aztán irány az IMSA, ahol ’19-ben bajnok lett, eközben lett egy kategória 3. helye Le Mansban ’18-ban. Idén pedig ismét ringbe száll az Indy500-on, méghozzá McLaren pilótaként, teljes szezont megy a WEC-ben a DragonSpeedel és marad az IMSA-ban is. Nem fog unatkozni.  2005-ben született fia, Sebastian pedig már megtette első lépéseit az F1 felé vezető úton, hiszen a  Ferrari akadémia tagja és a Prema versenyzője. Jelenleg pedig az olasz és német F4-ben edződik.

A Nannini család

Alessandro, vagy ahogy mindenki hívta, Sandro, 1959-ben született. És nem mondhatni, hogy a szokványos utat választotta az F1-be kerülésre, ugyanis Rally versenyzőként kezdte pályafutását egy Lancia Stratos-szal (micsoda autó!). 1981-ben nyergelt át az együléses kategóriába, de persze nem teljesen, mivel a nevelőszériák mellett Le Mans-ban is elindult háromszor. A Minardi már ‘82-ben felkarolta és egészen az F1-ig vitte, ahol be is mutatkozott ’86-ban a kis csapat színeiben és két évet versenyzett náluk. Persze aki egy kicsit is ismeri a Minardi történetét, sejtheti, mekkora sikerrel. 2 év alatt összesen 4-szer tudott célba érni. Azonban ennek ellenére látszott, Sandroban van spiritusz, és a Benetton szerződést kínált neki, amit el is fogadott. Végre kapott egy megbízható autót, ami nem a mezőny végén kullogott. Az olasz csapatnál  második versenyén megszerezte első pontjait, a nyolcadikon pedig első dobogóját. Sandro jó üzlet volt. Gyors, megbízható és olasz. És egyre jobb lett. ’89-ben a dobogók mellé meglett első győzelme is Japánban. 1990-ben sem ment rosszul, azonban csapattársnak megkapta Piquet-t maga mellé és nem igazán tudta vele tartani a lépést. A Japán GP előtt lezuhant saját helikopterével Olaszországban, és a rotor levágta az egyik karját, amit az orvosok hatalmas bravúrral visszavartak és bár korlátozottan, de használni is tudta. Azonban ez véget vetett F1-es karrierjének. ’93-ban visszatért az autóversenyzéshez a DTM-ben az Alfa Corse-zal és jó szerzett pár győzelmet (’94-ben 4. lett) majd 3 év után átment a túra autó bajnokságba. Itt szintén az Alfa Corse pilótája volt, és második évében 3.lett év végén. Ezután már inkább csak a családi vállalkozással foglalkozott, de soha nem szakadt el teljesen a versenyzéstől. Mostanában pedig unokaöccse karrierjét is segít egyengetni. Matteo 2003-ban született, és  eddig nem igazán tűnt ki a tömegből (eddig egy dobogós helyet tudott szerezni az F3-ban), de még bármi megtörténhet. Idén nagy fába vágja a fejszéjét, ugyanis egyszerre fog indulni az F2-ben és az F3-ban ami óriási kihívás lesz.

A Nissany család

Chanock Nissany 1963-ban született és nagyon későn, a 2000-es évek elején kezdett el versenyezni Magyarországon. Ekkor már Budapesten élt és dolgozott, mint üzletember. Többszörös Magyar Formula 2000 bajnok a Szász Motorsporttal. Belekóstolt a nemzetközi sorozatba is, nem sok sikerrel. Kétszer tesztelt a Minardival és a Jordannel, Paul Stoddart pedig 2005-re leigazolta a Minardihoz tartalék versenyzőként. A Magyar Nagydíj pénteki napján bemutatkozott a közönség előtt is, bár inkább a lassúságával hívta fel magára a figyelmet. 12.9(!) másodperccel maradt el a nap legjobb idejétől, amit Wurz autózott, mint a McLaren tartalék versenyzője. Ezzel ki is fulladt F1-es karrierje.

Fia, Roy 1994-ben született és többek között Magyarországon töltötte gyermekkorát. Menedzsere pedig nem más, mint Oláh Gyárfás, az MNASZ elnöke. Bár sokszor úgy hivatkoznak rá, mint „a magyar kötődésű versenyző”, jegyezzük meg: Nissany francia-izraeli kettős állampolgár, aki jelenleg az utóbbi országban lakik, és annak színeiben versenyez. Nem túl sok sikerrel. Pályafutása legjobb helyezése 2016-ban a Formula V8 3.5 seriesben elért összetettbeli negyedik helye. Ennek ellenére eddig sikerült mindig feljebb lépnie, és idén már a harmadik szezonját tölti az F2-ben. 2019-ben 22., 2020-ban 19. lett a pontversenyben. Tavaly Jack Aitkennel együtt a Williams teszt- és tartalékpilótája volt, amit idénre is meghosszabított a grove-i alakulat. Tavaly három hétvégén is vezette az autót a pénteki napokon.

A Trulli család

Jarno Trulli arról volt híres, hogy borzasztóan gyors pilóta. Legalábbis egy körön mindenképp. Az 1974-ben született versenyző ’97-ben és 2011-es visszavonulásig nem kevesebb, mint 6 csapatnál versenyzett. A Minardinál debütált, miután megnyerte a német Formula 3-at, majd gyorsan átment a Prosthoz, ahol ’99-ben meglett az első dobogó is. 2000-re aláírt a Jordanhez, de a csapat pont abban az évben kezdett leszállóágba kerülni, két szezon után át is ment a Renault-hoz. Itt is volt pár jó versenye és 2004-ben megszerezte első győzelmét is, ráadásul Monacóban. Azonban mennie kellett a csapattól, és a szezont már a Toyota pilótájaként fejezte be. Hat évet volt a japán istállónál, ahol várta, hátha egyszer sikerül összerakni a lgnagyobb költségvetésű csapatnak egy nyerő autót, de hiába. Volt pár dobogója, de futamot már nem tudott nyerni. Ezután jött két botrányosan gyenge éve a Lotusnál (két különböző néven, de ugyanaz a csapat), majd megunta az egészet, és inkább elkezdett a borászatával foglalkozni főállásban. 2014-ben megalapította FE csapatát és ő is újra autóba ült, de összesen egy negyedik helyet értek el, a következő szezon végén pedig le is húzták a rolót. Enzo fia szintén szeretne F1-es pilóta lenni és ezért mindent meg is tesz. Idén már a spanyol F4-ben fog versenyezni, mint a Drivex pilótája, amely csapat egyik fő támogatója nem más, mint az apja egykori csapattársa, Fernando Alonso.

Persze egy olyan, viszonylag zárt közösségben mint az F1, óhatatlan, hogy ne alakuljanak ki szerelmi szálak, hiszen egy autóversenyzőt néha csak egy másik autóversenyző családtagja ért meg igazán. Így kialakult pár sógori kapcsolat is. David Brabham és Mike Thackwell (5 GP), Jean-Pierre Beltoise (88 GP - 1 győzelem) és Francois Cevert (47 GP - 1 győzelem), Jean-Pierre  Jabouille (55 GP - 2győzelem) és Jacques Laffite (180 GP  -6győzelem) valamint Tony Maggs (27 GP - 3 dobogó) és Mike Spencer (37 GP - 1 dobogó) is sógorok lettek.

A végére pedig jöjjön két kakukktojás!

A Prost család

Alain Prost, vagyis a Professzor, az F1 egyik lgsikeresebb versenyzője. Na, és persze ezáltal az egyik legellentmondásosabb személyiség is, de hát ugye a kettő kéz a kézben szokott járni. Erről majd egy másik posztban, eredményeit és Senna elleni csatáit pedig úgysem kell bemutatni senkinek. Bár fiának, Nicolas Prostnak nem adatott meg az F1, de azért sikeres versenyzői karrier áll mögötte. Viszont vezetett F1-es autót, igaz, csak pár körig. A Renault F1-es csapata tartott egy bemutatót 2011-ben, ahol Alain egykori ’83-as Renault-jával, Nicolas pedig az azévi konstrukcióval körözött egyszerre a Paul Ricard-on.

A Todt család

Bár sem Jean, sem pedig fia, Nicolas nem volt F1-es versenyző, olyan komoly ráhatásssal vannak a sportra, hogy nem lehet őket kihagyni. Jean Todt azért megjárta a versenypályákat, méghozzá a Rallyban, de igazán nagy sikereket navigátorként ért el. Számítási, stratégiai és szervezési tehetsége hamar az élmezőnybe repítette, és komoly harcok mentek a kor pilótái között, hogy ki mellé üljön be. 1981-ben pedig WRC bajnoki címet is ünnepelhetett a Talbot csapatával. Ezután visszavonult, és a PSA konszern felajánlotta neki a romokban heverő Peugeot versenyrészlegének igazgatói székét, amit elfogadott és rövid idő alatt nem csak, hogy rendet teremtett, hanem győzelmek, legendás autók és bajnoki címek egész sorát szállította a francia gyártónak. Ezt látva 1993-ban a Ferrari elnöke, Montezemolo felajánlotta neki az F1-es csapatfőnöki széket. A cél ugyanaz volt: rendet tenni a csapatnál és győzelmeket szerezni. Todt komoly tisztogatásba kezdett (az angliai gyáregységet úgy, ahogy volt, be is zárta) és lassacskán kezdtek jönni az eredmények. 1996-ra meggyőzte Schumachert, hogy ne a McLarent válassza, valamint a fél Benetton technikai stábját átcsábította a technikai igazgató Ross Brawnnal és a főtervező Rory Byrne-nel az élen. A Todt-Brawn-Byrne hármasnak Montezemolo teljesen szabad kezet adott és Schumacherrel a volánnál gyorsan jöttek a futamgyőzelmek is. 2000-től pedig igazi diadalmenet kezdődött. Todt vezetése alatt összesen 91 futamot és 14 bajnoki (konstruktőri és egyéni) címet nyertek. 2007 végén lemondott a csapatvezetői posztról, majd a vezérigazgatói- és különleges tanácsadói posztjáról is, hogy elindulhasson az FIA elnöki címéért, amit meg is nyert, ezzel pedig az autósport sportszakmai csúcsára került.

Fia, Nicolas jelenleg is ezer szállal kötödik a maranellói alakulathoz, bár semmilyen tisztséget nem tölt be, azt viszont szinte mindenki elismeri, hogy komoly tényező a csapat életében. Egyik legnagyobb erőssége, hogy az asztal másik oldalán ülők szemszögéből gondolkodni sem okoz neki problémát, hiszen 2018 végéig az ART csapat résztulajdonosa is volt. Nicolas jelenleg az egyik legnagyobb hatalmú menedzser, aki nem fél saját pénzét sem kockáztatni egy-egy hatalmas tehetség ügyében. Például Bianchi és Leclerc karrierjét is ő mentette meg, amikor a családnak már nem voltak dollármilliói arra, hogy folytatni tudják. De valószínűleg Felipe Massa sem biztos, hogy Ferrari pilóta lett volna, ha nem ő a menedzsere. Ő egyengeti még a szintén a Ferrari családhoz tartozó WEC pilóta, James Calado, a nagy reménységnek tartott Cai Collet és Marcus Armstron karrierjét is. De a háromszoros WTCC és 1x WEC bajnok Jose Maria Lopez is az ő védelmét élvezi, amire Pastor Maldonadonak is sokszor szüksége volt F1-es karrierje során. 2019-re Kvjatot is ő varázsolta vissza a Toro Rossóba.

Összességében elmondható, hogy sokan követik apjuk vagy testvérük útját az F1-felé, azonban úgy tűnik, hogy a genetika talán mégsem minden. Persze vannak kivételes esetek, amikor a második generáció is sikeres lesz, vagy túl is szárnyalja az elődjét, azonban a nagy átlag sajnos elmarad ettől. De sosem lehet tudni, hogy ki lesz a következő, aki sikerre viszi újra a családnevét. Remélem senki nem maradt ki ebben a négy részes sorozatban. Ha mégis, írd meg kommentben. Végezetül pedig  jöjjön egy kis képgaléria!