írta: Csabai Donát

Biztos sokan ismerik a briteknél oly népszerű “Kopp-kopp” vicceket. A faék egyszerűségű poénok lényege nagyjából annyi, hogy az egyik fél annyit mond “Kopp-kopp” erre a másik fél visszakérdez, hogy ki az, és utána jön egy – jó esetben – csattanós egysoros válasz, amire senki sem számított.

Na, ez az a fajta poén, ami most hétvégén az F2-ben biztos nem hangzott el a paddockban, a korábbi F3-asok ugyanis nem kérdeztek, nem kopogtattak az új széria ajtaján, egyszerűen berúgták azt. De ugorjunk visszább egy kicsit az időben!

A 2020-as szezon közepén járunk, a helyszín Spa-Francochamps, ahol most ért véget az F2-es főfutam Yuki Tsunoda győzelmével. Az összetettben a friss sprintfutam győztes Robert Shwartzman áll az élen 132 ponttal, mögötte Callum Ilott 122-vel és Yuki Tsunoda 111 ponttal a dobogón. Mick Schumacher ekkor még, hogy játsszunk kicsit a szavakkal, a kanyarban sincs, hiszen a következő körben, Monzában gyűjt majd 37 pontot, amivel felkerül az összetett dobogóra.

Shwartzman nem véletlenül vezeti ekkor a bajnokságot, nyert már 2 főfutamot és egy sprintversenyt, ráadásul van mellé egy második és egy harmadik helye is, szintén a több pontot érő főfutamokról. A bajnokság ezen pontján rengeteg helyről lehetett hallani, olvasni, hogy az igazi nagy durranás Mick Schumacher F1-be jutása lenne, de valójában tempóját tekintve orosz versenytársa az igazi szupertehetség. És nagyjából kialakult az a konszenzus is, hogy ha idén még nem is, de jövőre mindenképpen helye lesz Shwartzmannak a legjobbak között.

Aztán jött a szezon hajrája, a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem: Mick hengerelt, 5 hétvége alatt 109 pontot gyűjtött és megnyerte a bajnokságot, orosz csapattársa viszont további dobogók hiányában az összetett 4. helyét szerezte csak meg.

Ilyen előzmények után fordultunk rá a 2021-es szezon kezdetére, és a fentiek fényében egyáltalán nem volt meglepő, hogy Robert Shwartzmant a legtöbben az idei F2-es szezon bajnoki cím egyik fő várományosának tekintették. Az okok viszonylag tiszták: egyfelől az orosz továbbra is a Prema csapat versenyzője, másfelől a tempóját tekintve az előző szezon alapján nem lehet kérdés, hogy piszok gyors, harmadrészről az előző év három összetett dobogósa már nincs a sorozatban.

Mick Schumacher a Haasnál, Yuki Tsunoda az AlphaTaurinál kapott F1-es ülést (az első futam alapján utóbbi járt jobban) Callum Ilottnak pedig elfogytak az anyagi forrásai - neki végül a Ferrari dobott mentőövet egy 2021-es tesztpilóta lehetőséggel). Az első négyből kakukktojásként maradt az F2-ben Shwartzman, a tavalyi főfutam győztesek közül pedig rajta kívül egyedül Felipe Drugovich. Ha a sprintfutamok tavalyi győzteseit is számításba vesszük, a bajnokesélyesek szűk listájába további négy nevet írhatunk még fel: Christian Lundgaard, Dan Ticktum, Guanyu Zhou és Jehan Daruvala.

A lista ezzel teljes, gondolhatnánk: Schwarzman az első számú esélyes, a többiek a kihívói, kezdődhet is a szezon. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az F2-ből ugyanis nemcsak távoztak kiváló pilóták, de érkeztek is, javarészt az F3-ból. Az érkeztek ráadásul enyhe kifejezés: sokkal inkább bevetődtek, mint Daniel Ricciardo a legjobb napjain.    

Hogy lássuk, pontosan mennyire rúgták rá az ajtót a mezőnyre a fiatalok, jöjjön egy kis statisztika! Mivel idén már három futamot rendeznek hétvégenként (két sprintverseny, egy főfutam), összesen 9 dobogós helyet osztottak ki Bahreinben, ebből 4-et kaptak a tavaly még F3-ban versenyző újoncok. Lawson az első sprintfutamot nyerte meg, Piastri a másodikat (előbbi a főfutamon is dobogóra állhatott), David Beckmann pedig az első versenyen szerzett egy harmadik helyet. A vérfrissítés még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az első futamon a legfiatalabb F3-as futamgyőztes Théo Pourchaire technikai hiba miatt dobott el egy dobogó esélyt, a második futamon Liam Lawsont ütötte ki Drugovich a harmadik helyről, a főfutamon pedig Piastri szintén a harmadik helyen ütközött az őt épp megelőző Dan Ticktummal.

Az üzenet nem is lehetne egyértelműbb. Aki arra számított, hogy a tavaly már bizonyító F2-esek kisajátítják a labdát a játszótéren, az most könyörtelenül szembesült a Formula nevelőszériák brutális valóságával. Ha esélyed nyílik a bajnoki címre, akkor élned kell vele, különben jövőre érkezhet egy nálad is fiatalabb tehetség, hogy ellopja a show-t. Ennek megfelelően Shwartzmannak, Drugovichnak, Zhounak, és a többieknek idén bizony fel kell kötni a gatyát.

A frissen előlépett F3-asok tündöklését félretéve, a rutinosabb F2-esek közül is bőven akadt említésre méltó teljesítmény a hétvége során. Mindenek előtt emeljük ki Guanyu Zhout, aki két dobogót és egy 7. helyet szerzett az első három futamon. A kínai minden bizonnyal nem igazán örült neki, hogy a második sprintfutam 23 és nem pedig 22 körig tartott, mi, nézők viszont annál inkább. A káoszt idéző második sprintversenyen utolsó körét még az élen kezdte Zhou, ám Piastrival és Lundgaarddal késhegyre menő csatát vívva végül kénytelen volt beérni a 3. hellyel az elkopott lágy gumikon. A hármas kalamajka az idei F2-es szezon egyik legszebb jelenetére is pályázhat, aki nem látta, annak érdemes visszanézni itt.

Zhou azonban nem kedvetlenedett el, sőt. A vasárnapi főfutamon bebizonyította, hogy egyrészt a pénteki időmérőn nem véletlenül volt ő a leggyorsabb, másrészt, hogy mennyire éretten és határozottan képes versenyezni. A futam elején a gumikat taktikusan kímélve, minimális kockázatot sem vállalva menedzselte a versenyét, és a kemény keverékeken ezzel ideiglenesen visszaesett ugyan az ötödik helyre, de a futam második felétől már realizálta a gumielőnyét. A lágy szetten könyörtelenül átrágta magát az élbolyon, megelőzve Lawsont, Armstrongot, Drugovichot, Piastrit és végül Verschoort is az első helyért, szemernyi kételyt sem hagyva afelől, hogy vasárnap ki volt a leggyorsabb a pályán.

A rutinosabb mezőnyből említést érdemel még Daruvala is, aki az első sprintfutamon szerzett második helyet, akárcsak Christian Lundgaard és Dan Ticktum, akik szintén dobogóra állhattak és folyamatosan az élboly környékén haladtak, azonban nem tudtak hibamentes hétvégét zárni. Előbbinek a Safety Car szabályok betartása okozott némi problémát, utóbbi pedig szokásához híven a határok feszegetése közben ment túl messzire az első versenyen, hogy aztán a második futamon revansot vegyen a sors, ekkor ugyanis épp őt lökték ki ígéretes pozícióból.

Az első hétvége kapcsán nem mehetünk el szó nélkül a Pirelli munkája mellett sem. Az olasz gumigyár tavalyhoz képest finomított az F2-esek kemény keverékén, és ez az erőfeszítés szépen kifizetődött Bahreinban. A lágy gumik tempóelőnyét idén a jelek szerint remekül ellensúlyozhatja a kemény keverékek tartóssága, valódi taktikai csatározásra lehetőséget adva ezzel. És nem feltétlenül csak a főversenyeken. Egy jó időben a pályára érkező Safety Car ötvözve a lágy gumik gyorsaságával akár a sprintfutamokon is kitárhatja a box utca bejáratát a versenyzők előtt, ahogy az meg is történt a mögöttünk hagyott hétvégén. A taktikai repertoár kiszélesedése, keresztezve a mezőny felfrissülésével, egyet jelent a kiváló szezon ígéretével.

Az első hétvége alapján pedig több is ez, mint ígéret.

Bahrein F2-es hétvége

Pole pozíció: Guanyu Zhou (UNI Virtuosi) 1:42:848

Első sprintfutam dobogó:

1. Liam Lawson (Hitech Grand Prix)
2. Jehan Daruvala (Carlin)
3. David Beckmann (Charouz Racing System)

Második sprintfutam dobogó:

1. Oscar Piastri (Prema Racing)
2. Christian Lundgaard (ART Grand Prix)
3. Guanyu Zhou (UNI Virtuosi)

Főfutam dobogó:

1. Guanyu Zhou (UNI Virtuosi)
2. Dan Ticktum (Carlin)
3. Liam Lawson (Hitech Grand Prix)

A bajnokság állása: